MÁV TIVa

MÁV TIVa
StEG I 500–503 StEG II 1401–1404 MÁV TIVa osztály
Pályaszám
StEG I 500–503 StEG II 1401–1404 MÁV TIVa 4270
Általános adatok
Gyártó	StEG
Gyártásban	1862, 1864, 1867
Selejtezés	1911-től
Darabszám	4 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság	1435 mm
Hajtókerék-átmérő	1000 mm
Ütközők közötti hossz	9324 mm
Magasság	4530 mm
Szélesség	2924 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága	2212 mm
Teljes tengelytávolság	5873 mm
Tapadási tömeg	42,4 t
Gőzvontatás
Jelleg	CB-n2t
Hengerek
Száma	2
Átmérője	461 mm
Dugattyú lökethossza	632 mm
Gőznyomás	7,0 atm
Tűzcsövek
Száma	158
Hossza	4425 mm
Rostélyfelület	1,4 m²
Sugárzó fűtőfelület	7,7 m²
Forrfelület	123,0 m²
Teljesítmény	223 LE
Szerkocsi
Típusa	StEG poggyászszerkocsi
Sablon • Wikidata • Segítség

A StEG I 500–503 Engelth-rendszerű gőzmozdonysorozat volt az Államvasút-Társaság (ÁVT), (Staats-Eisenbahn-Gesellschaft StEG)-nél.

Története

A Resicza-Oravica szakaszon olyan pályaviszonyok uralkodtak, mint a Semmeringi vasúton. Voltak 26 ‰-es emelkedők és 114 m-es ívsugarú pályaívek. A pálya megengedett tengelynyomása viszont csak 9,5 t volt. Ezért Pius Fink, az ÁVT egyik mérnöke, tervezett egy öt csatolt tengelyű Engelth-féle mozdonyt, melynek két tengelye a szerkocsi vázában, a többi a mozdonykeretbe volt építve. A vaktengely a kerekekkel a főkeretbe volt erősítve. John Haswell ezeken a mozdonyokon alkalmazott először ellengőzféket.

Az ÁVT gépgyárában építették meg e sorozat négy mozdonyát (1862-ben egy, 1864-ben kettő és 1867-ben is egy). 500-503 pálya-számokat és STEYERDORF, KRASZOVA, GERLISTE továbbá LISZAVA.neveket kaptak.

Üzemük alatt gyorsan kiderült, hogy a szén és vízfogyasztásuk a tapadósúlyukat a szerkocsis mozdonyoknál sokkal jobban csökkenti, így a vasútüzemi elvárásoknak nem tudnak megfelelni. A mozdonyokat később átalakították, és vízszállító és poggyászkocsinak használták.

1873-ban a hat mozdonyt 1401-1406 pályaszámokal sorolták az ÁVT-nél a VI osztályba. 1891-ig már három átépített mozdonyt selejteztek, egyet átadtak a MÁV-nak TIVa osztály 4270 pályaszámmal.

Irodalom

• Übersicht des Lokomotivparkes (und Tender der k.k. priv. Staats-Eisenbahn-Gesellschaft in Wien). Wien 1879.
• Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie, Wien 1888.
• Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Verlag Slezak, Wien 1978, ISBN 3-900134-40-5.
• Mihály Kubinszky (Hrsg.): Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, ISBN 963-05-0125-2.

További információk

• Lokstatistik Pospichal