Umetić

Umetić
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Donji Kukuruzari
Jogállás	falu
Irányítószám	44432
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	68 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	170 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 17′ 20″, k. h. 16° 26′ 13″45.289, 16.43745.289000°N 16.437000°EKoordináták: é. sz. 45° 17′ 20″, k. h. 16° 26′ 13″45.289, 16.43745.289000°N 16.437000°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Umetić falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Donji Kukuruzari községhez tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 22, közúton 31 km-re délre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, a Zágrábot Hrvatska Kostajnicával összekötő 30-as számú főút mentén, a Sunja bal partján fekszik.

Története

A falu török kiűzése után betelepített falvak közé tartozik. Az 1683 és 1699 között zajlott felszabadító harcokat a karlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ az Una folyóhoz került vissza. Az első pravoszláv népesség 1690 körül érkezett. Ők Boszniából a bosanska dubicai moštanicai monostor szerzeteseivel és Ljubojević Atanáz metropolita vezetésével érkeztek és megalapították a közeli komogovinai pravoszláv kolostort. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. Az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be azokat, akik korábban török szolgálatban éppen a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ekkor már nemcsak a határövezetből, hanem Hercegovina, Nyugat-Szerbia, Montenegró, Koszovó és Metohija, valamint Bosznia más vidékeiről is számos szerb család érkezett. Ezzel e vidék etnikai összetétele véglegesen megváltozott.

A falvak legnagyobb része a 18. század elején és közepén alakult ki. Fejlődésük a 18. század második felében Károlyvárosból Glinán és Petrinyán át Kostajnicára menő főút megépítésének és a forgalom újbóli megindulásának köszönhető. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Umetich” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában szintén „Umetich” a neve.^[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Umetich” néven 28 házzal és 111 lakossal szerepel.^[3] A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 157, 1910-ben 205 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Petrinyai járáshoz tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.

Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága a II. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett, de a lakosság egy része felkelt az új rend ellen. A délszláv háború előtt teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült és helyükre a boszniai Szávamentéről, Közép-Boszniából és Banja Luka környékéről horvát lakosság érkezett. A településnek 2011-ben 73 lakosa volt.

Népesség

Jegyzetek

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
• A község rendezési terve. (horvátul)

További információk

• A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)