Gornje Mokrice

Gornje Mokrice
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Petrinya
Jogállás	falu
Irányítószám	44273
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	84 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	134 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 26′ 20″, k. h. 16° 12′ 18″45.43879907, 16.2051125545.438799°N 16.205113°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 20″, k. h. 16° 12′ 18″45.43879907, 16.2051125545.438799°N 16.205113°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Gornje Mokrice falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 14, közúton 20 km-re délnyugatra, községközpontjától 6 km-re nyugatra, a Báni végvidék középső részén, a Kulpa jobb partja és az Utinja jobb partja között fekszik.

Története

Mokrice neve 1366-ban tűnik fel először „possessio Matricha” alakban.^[2] 1370-ben „possessio Mokricha” néven birtokként, 1424-ben személynév részeként „de Moccrucha”, néven említik.^[2] A középkorban tehát még egységes település volt. A térséget a 16. század második felében megszállta a török és a 17. század közepéig török uralom alatt állt. A felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ a század végére az Una folyóhoz került vissza. Ezzel párhuzamosan a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Ober Mokricza” néven szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 447, 1910-ben 554 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán október 10-én megszállták a szerb erők és felgyújtották házait. Október 22-én a horvát erők ellentámadása felszabadította a települést, de még a következő hónapokban is súlyos harcok folytak a térségben, mely 1992 januárjában szabadult fel végleg. A háború folyamán a továbbiakban itt, a falu közelében délkeletre és a Kulpánál húzódott a Krajinai Szerb Köztársaság határa. Lakossága nagyrészt elmenekült és csak a háború után tért vissza. 2011-ben 105 lakosa volt.

Népesség

(1900-ig Mokrice néven. Az 1869-es adat a szomszédos Dumače, Nebojan és Novi Farkašić lakosságát is tartalmazza.)

Nevezetességei

Jegyzetek

Források

• Petrinya község hivatalos oldala (horvátul)
• Petrinja község rendezési terve (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
• Crnemambe.hr:Hrvatska kroz povijest - Obrana glinskog džepa (horvátul)

További információk

• Petrinya turisztikai irodájának honlapja (horvátul)