Javnica

Javnica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Dvor
Jogállás	falu
Irányítószám	44440
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	28 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	165 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 03′ 24″, k. h. 16° 17′ 56″45.0567, 16.298945.056700°N 16.298900°EKoordináták: é. sz. 45° 03′ 24″, k. h. 16° 17′ 56″45.0567, 16.298945.056700°N 16.298900°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Javnica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Dvorhoz tartozik.

Fekvése

Sziszek városától légvonalban 48, közúton 72 km-re délre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 9 km-re nyugatra, a Báni végvidék déli részén, Zakopa és Sočanica között fekszik.

Története

A települést 1283-ban „Jamanicha” alakban említik először. 1328-ban „superior et inferior Jamnicza” (azaz Felső- és Alsó Jamnicza) néven szerepel. Neve a „jama” (gödör) főnévből, illetve annak kicsinyítő képzős változatából származik. Betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Javnica benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.

1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 721, 1910-ben 1184 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A harcokban elesettek és a megtorlások áldozatainak emlékművét 1961-ben avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 48 állandó lakosa volt.

Népesség

Nevezetességei

• Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma^[4] a 18. században épült. Az épület 1824-ig fából volt, ekkor épült a kőből újjá a templom. Ikonosztázát 1977-ben festette Dragan Bjelogrlić akadémiai festő. 1995 augusztusában a faluba benyomuló boszniai horvát csapatok felgyújtották. Ma romos állapotban áll.
• A nemzeti felszabadító háború emlékművét 1961-ben avatták fel, 1995-ben lerombolták.

Jegyzetek

Források

• Dvor község hivatalos oldala (horvátul)
• Dvor község rendezési terve Archiválva 2017. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Snv:hr: Filip Slikan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008. Archiválva 2016. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• A felső-károlyvárosi pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
• Petar Šimunović:Imena naselja u Banijskoj općini Dvor na Uni (horvátul)