Kecskés-galyai-barlang

Kecskés-galyai-barlang
A Kecskés-galyai-barlang belseje
Hossz	29,2 m
Mélység	0 m
Magasság	5 m
Függőleges kiterjedés	5 m
Tengerszint feletti magasság	375 m
Ország	Magyarország
Település	Cserépfalu
Földrajzi táj	Bükk-vidék
Típus	freatikus
Barlangkataszteri szám	5394-21
Lelőhely-azonosító	21284
Elhelyezkedése
Kecskés-galyai-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 03″, k. h. 20° 33′ 36″47.967452777778, 20.5647.967453°N 20.560000°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 03″, k. h. 20° 33′ 36″47.967452777778, 20.5647.967453°N 20.560000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskés-galyai-barlang témájú médiaállományokat.

A Kecskés-galyai-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Bükki Nemzeti Park területén található. Régészeti leletei miatt híres a barlang. Előkerültek belőle az őskőkorszaki Moustier-kultúra leletei is. Sok pleisztocén állatcsontot találtak benne és pleisztocén faunája fajokban gazdag.

Leírás

A Kecskés-galya tetejéhez közel, annak déli, sziklás oldalán nyílik, a Suba-lyuktól körülbelül két kilométerre. Az alatta lévő völgytől körülbelül 70 méterrel magasabban van. A lezáratlan barlangnak három bejárata van, ezért ez egy átjáróbarlang. Triász mészkőben jött létre. Freatikus oldással keletkezett, amelyet az üstös oldásformák támasztanak alá, majd később a kifagyásos aprózódás alakította át a járatait. A barlang régóta hidrológiailag inaktív, ezért erősen lepusztult állapotban van, rombarlang.

A barlangban talált régészeti leletek közül a legrégebbiek az őskőkorszaki Mouster-kultúrába tartozó kőeszközök. A felső kultúrrétegben talált eszközök moustieri típusúak, de kidolgozásuk már Szeleta-kultúra jellegű. Átmenetet képeznek a két régészeti kultúra között. Ennek az átmeneti kultúrának a másik lelőhelye a Balla-völgyi-sziklaüreg. Kitöltéséből még barlangi medve, barna medve, barlangi hiéna, barlangi oroszlán, ősbölény, óriásgím, szürke farkas, nyírfajd, őstulok, zerge, óriásszarvas, rénszarvas, gyapjas orrszarvú, mezei nyúl és Equus mosbachensis csontok kerültek elő. Utcai ruhában és lámpa nélkül megtekinthető.

Előfordul a barlang az irodalmában Galya-lyuk (Kordos 1984), Galyalyuk (Pataki, Pálosi, Dancza 1938), Kecskésgalyai-barlang (Kadić 1933), Kecskésgalyai barlang (Schőnviszky 1937), Kecskés-gallyai-barlang (Kordos 1984), Kecskésgallyai barlang (Czenthe 1965), Kecskekori-barlang (Bertalan 1976), Vöröskő-völgyi-átjáró (Hevesi 1977), Vöröskővölgyi-átjáró (Bertalan 1976), Vöröskővölgyi átjáró (Schőnviszky 1937) és Vöröskő-völgyi átjáró (Kordos 1984) neveken is. 1976-ban volt először Kecskés-galyai-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet

1931 áprilisában, a Lukács István által adott útbaigazítás segítségével Dancza János vizsgálta át a barlangot. A barlangi kitöltés felszínén talált egy bronzkorinak látszó cserépedény töredéket. 1931. május 3-án, Dancza János és társai felmérték a barlangot, majd Dancza János a felmérés felhasználásával elkészítette a barlang térképét. Kadić Ottokár 1932. augusztus 1-jétől 1932. október 15-ig, Dancza János, Fazekas László és Kovács József segítségével végzett az üregben régészeti és őslénytani ásatást, amelynek során edénytöredékek, két újkőkorszaki őrlőkő, neandervölgyi ember lábközépcsont és emlősmaradványok kerültek elő. A lábközépcsont későbbi sorsa ismeretlen, az emlőscsontokat Mottl Mária határozta meg. A nagy végtagcsontokat az ősember feltörte, hogy a velőhöz hozzájusson.

Az átvizsgált rétegsor a Suba-lyuk legfelső világosbarna és sötétszürke rétegeivel egyezett meg. A feltárással egyidőben Kadić Ottokár felmérte a lelőhelyet és ennek alapján Mottl Mária barlangtérképet rajzolt. Az ásatás megkezdésekor a barlang 15 m hosszú, 5 m széles és átlagosan 1,5 m magas volt. Majdnem kitöltötte az üledék, valamint növényzettel volt benőve. A kutatás befejezésekor még maradt ásatásra alkalmas lerakódás a barlangban, és Kadić Ottokár fontosnak tartotta ennek átvizsgálását.

Az 1937-ben megjelent, Schőnviszky László által írt, A Bükk-hegység barlangjai című tanulmány szerint, Cserépfalu határában, a Kecskésgalya sziklás DK-i oldalában, közel a hegytetőhöz található a barlang. A változó magasságú átjáró 15 m hosszú és van egy ablaka. Őskőkorszaki leletek és pleisztocén gerinces maradványok kerültek elő a barlangból. Mottl Mária 1937-ben, a Földtani Intézet megbízásából folytatta a barlang ásatását. Mottl Mária ekkor talált néhány obszidián őskőkorszaki eszközt és sok pleisztocén emlőscsontot. Elkészítette a barlang új térképeit. A barlang Kadić Ottokár és Mottl Mária által, 1932-ben és 1937-ben végzett felméréseinek felhasználásával megrajzolta a barlang két alaprajz térképét, hossz-szelvény térképét és 9 keresztmetszet térképét.

Az 1962-ben megjelent, A barlangok világa című könyvben ismertetve van az üreg. Az ismertetésben az szerepel, hogy Cserépfaluhoz közel, a Suba-lyuktól nem messze, a Kecskésgalya-hegy DNy-i lejtőjén, 380 m tengerszint feletti magasságban van a barlang bejárata. A Moustier-kultúra eszközei kerültek elő a barlang legalsó rétegéből. A felsőbb rétegek eszközei azonban valószínűleg fontosabbak, mert ezek lehet, hogy összekötik a szeleta-kultúrát a Moustier-kultúrával. Az 1962-ben kiadott, Bükk útikalauz című könyv szerint a Kecskésgalyai barlangokban a Moustier-kultúra kormeghatározó leletei kerültek elő.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Cserépfalun elhelyezkedő Kecskésgalyai-barlang további nevei Kecskekori-barlang és Vöröskővölgyi-átjáró. A Kecskés-galya sziklás DK-i oldalában, közvetlenül a hegy teteje alatt, 380 m tengerszint feletti magasságban nyílik. Bejárata átjáró egy ablakkal. A 15 m hosszú barlangból újkőkorszaki cserepek és jégkorszaki csontok kerültek elő. A kéziratban egy irodalmi mű alapján lett feldolgozva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban publikált Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben, Cserépfalun lévő barlang Kecskés-galyai-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 15 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1977-ben megjelent, Bükk útikalauz című könyv szerint a barlang 15 m hosszú. Az 1979-ben kiadott, Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy Cserépfalutól ÉK-re helyezkedik el a Kecskés-galyai-barlang, amely átjáró jellegű és 15 m hosszú. Ásatásakor kőeszközök és csontmaradványok kerültek elő. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 109-es számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1980-ban napvilágot látott, Gáboriné Csánk Vera által írt könyv szerint a barlangban talált néhány szerszám olyan, mint a Suba-lyuk szerszámai. Valószínűleg átmeneti tanyája volt az ottani embernek.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Kecskés-gallyai-barlang néven Kecskekori-barlang, Vöröskő-völgyi átjáró és Galya-lyuk névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A barlang 1984-ben kitöltött barlangkataszteri törzslapja szerint a Kecskés-galyai-barlang egy inaktív forrásbarlang, amely 25 m hosszú, 1,5 m mély, vízszintes kiterjedése pedig 22,5 m. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben elhelyezkedő és 5394/21 kataszteri számú Kecskés-galyai-barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang.

Ringer Árpád és Regős József 2008-ban azt írták, hogy az előkerült 11 darab paleolit besorolása vitatott. Kovács Richárd 2009. május 2-án megszerkesztette a Kecskés-galyai-barlang (Cserépfalu, barlangkataszteri szám: 5394-21) alaprajz térképét, hosszmetszet térképét és 4 keresztszelvény térképét. A térképek elkészítéséhez a barlangot Kovács Richárd és Kovács Jenő (az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai) mérték fel. Az alaprajz térkép használatához a térképlapon jelölve van az É-i irány. Az alaprajz térképen megfigyelhető a 4 keresztszelvény elhelyezkedése a barlangban. A barlang a felmérés alapján 29,2 m hosszú és 5 m magas. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 5394-21 kataszteri számú Kecskés-galyai-barlang, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, cserépfalui, 5394-21 barlangkataszteri számú és 21284 lelőhely-azonosítójú Kecskés-galyai-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom

• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 190. o.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat. Budapest, 1976. 132. számú cédula. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 26., 27. o. ISBN 9789639817098
• Dely Károly szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1970. 54., 87–88., 88. o. (A Bükk karsztja és barlangjai című fejezetet, az 51–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1436. o.
• Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 112–113. o. ISBN 963-280-855-X
• Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1977. 51., 79–80. o. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
• Hevesi Attila: A Déli-Bükk karsztja. I. rész: Délkeleti-Bükk. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 13. o.
• Hevesi Attila: Rombarlangok a Bükkben. A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei. I. sorozat, Bányászat. 1986. (33. köt.) 1–4. füz. 168. o.
• Hevesi Attila: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 137. o.
• Jakucs László – Kessler Hubert: A barlangok világa. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1962. 93., 200. o.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1932. évben. Barlangvilág, 1933. (3. köt.) 2. füz. 20. o.
• Kadić Ottokár – Mottl Mária: Felsőtárkány vidékének barlangjai. Barlangkutatás, 1938. (16. köt.) 1. füz. 20., 21., 22., 36. o.
• Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1937. évben. Barlangvilág, 1938. (8. köt.) 1–2. füz. 12–13. o.
• Kadić Ottokár: A rendszeres ásatások és módszerük. Geologica Hungarica Series Palaeontologica, 1938. 14. Fasc. 22. o. (Megjegyzés: A szám önálló címe: A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Barlangtani monográfia.)
• Kadić Ottokár: Cserépfalu vidékének barlangjai. Die Höhlen der Umgebung von Cserépfalu. Barlangkutatás, 1940. (16. köt.) 2. füz. 141., 205., 215–224. o. (Német nyelven 229–274. o.)
• Kadić Ottokár: Jelentés az 1932–1934. években végzett barlangkutatásaim eredményéről. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1933–35. évekről. 1940. (4. köt.) Függelék. 1954. o. (Német nyelven 1959–1970. o.)
• Kadić Ottokár: A Kárpáti medence barlangjai. 1. rész. Kézirat. Budapest, 1952. 162–166. oldal
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 59., 276., 286. o.
• Kordos László – Ringer Árpád: A magyarországi felső-pleisztocén Arvicolidae-sztratigráfiájának klimato- és archeosztratigráfiai korrelációja. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1989. évről. 529. o.
• Korek József – Patay Pál: A bükki kultúra elterjedése Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum – Történeti Múzeum, Budapest, 1958. (Régészeti Füzetek Ser. II, 2.) 17–18. o.
• Lénárt László: Barlangok a Bükkben. Miskolc, BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, 1979. 49. oldal és a térképmelléklet
• Mester Zsolt: Suba-lyuk. A neandervölgyi ember lakhelye. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger, 2002. 329. o. ISBN 978-963-204-025-7
• Mottl Mária: A bükki mousterien európai vonatkozásban. Geologica Hungarica Series Palaeontologica, 1938. 14. Fasc. Egy táblázat a 202. és 203. oldalak között. (Megjegyzés: A szám önálló címe: A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Barlangtani monográfia.)
• Mottl Mária: A lerakódások állatvilága. Geologica Hungarica Series Palaeontologica, 1938. 14. Fasc. 284. o. (Megjegyzés: A szám önálló címe: A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Barlangtani monográfia.)
• Mottl Mária: A Magyar Barlangkutató Társulat 1937. december 14-én Kadić Ottokár dr. elnöklése alatt szakülést tartott... Barlangvilág, 1938. (8. köt.) 1–2. füz. 18. o.
• Mottl Mária: Volt-e aurignacien interstadiális hazánkban? Földtani Közlöny, 1939. (69. köt.) 10–12. sz. 273. o.
• Mottl Mária: Jelentés az 1932–35. évi barlangkutatásról és az ősgerinces-osztály működéséről. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentései az 1933–35. évekről. 1940. (4. köt.) 1901., 1902–1905., 1907., 1910., 1919–1922., 1924. oldal és egy ábra (Német nyelven 1925–1939. o.)
• Mottl Mária: Jelentés az 1936/38. évi ásatások eredményéről és az ősgerinces osztály működéséről. A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentései az 1936–1938. évekről. 1945. (4. köt.) 1522., 1526–1531. oldalak és egy térkép (Német nyelven 1553–1585. o.)
• Örvös János szerk.: Bükk útikalauz. Budapest, Sport Kiadó, 1962. 35. o. (Nem név szerint van megemlítve.)
• Pataki Vidor – Pálosi Ervin – Dancza János: Az ősemberleletek felfedezése. Geologica Hungarica Series Palaeontologica, 1938. 14. Fasc. 13., 16., 20. o. (Megjegyzés: A szám önálló címe: A cserépfalui Mussolini-barlang (Subalyuk). Barlangtani monográfia.)
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 738. o.
• Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. o.
• Regős József: Régészeti szempontból jelentős barlangok. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 325–326. o.
• Regős József: Farkas-kői-sziklaüreg állapotfelvétel. Kézirat. 2003. november 30. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Ringer Árpád: A Bükk hegység kőkora. In: Baráz Csaba szerk.: A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2002. 303., 304. o.
• Ringer Árpád – Szolyák Péter – Kordos László – Regős József – Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2006. (45. köt.) 5. o.
• Ringer Árpád – Regős József: Ember, barlangok, környezet. Az őskőkor régészeti kultúrái a Bükkben. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 78., 79., 81. o. ISBN 9789639817098
• Sásdi László – Rabitovszky Alice: Barlang nyilvántartólap. Kézirat. 2002. 21 o. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Schőnviszky László: A Bükk-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. augusztus–szeptember. (49. évf. 8–9. sz.) 278. o.
• Vértes László: Beiträge zur Abstammung des ungarischen Szeletien. Folia Archaeologica, 1958. (10. köt.) 3–15. o.
• Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965. 121–122., 122., 126., 130., 134., 309–310. o.
• –: A Suba-lyuk. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Tudományos emlékülés és terepbejárás (Felsőtárkány – Cserépfalu. 2007. május 11–12. In: Baráz Csaba szerk.: A Suba-lyuk barlang. Neandervölgyi ősember a Bükkben. Eger, 2008. 14. o. ISBN 9789639817098

További irodalom

• Bárány László: Az Egri-Bükk karsztos jelenségei. Ifjúság és Élet, 1931/1932. (7.) évf. 1932. 321–324. o.
• Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat), Eger, 1965. 91. o. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kadić Ottokár: Jelentés az 1932. évi barlangkutatásaimról. Kézirat. Budapest, 1932. 4 o. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet adattárában.)
• Mottl Mária: Zum gegenwärtigen Stand der Quartärforschung in Ungarn. Quartär, 1939. (2. köt.) Berlin. 133–135. o.
• Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 3–42. o.

További információk

• File Ferenc: Kadić Ottokár bükki barlangkutatásai (MTSZ honlap)
• File Ferenc: Kadić Ottokár bükki barlangkutatásai (MLBE honlap)
• Országos Barlangnyilvántartás