Wilhelm von Roggendorf
| Wilhelm von Roggendorf | |
 | |
| Született | 1481[1] |
| Meghalt | 1541 (59-60 évesen)[1] Somorja |
| Állampolgársága | osztrák |
| Rendfokozata | tábornok |
| Halál oka | bevetésben esett el |
| Házastársa | Elisabeth, Gräfin von Oettingen |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Kaspar of Rogendorf |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wilhelm von Roggendorf témájú médiaállományokat. | |
Wilhelm von Roggendorf (német nevén Wilhelm Freiherr von Roggendorf, magyarosan Roggendorf Vilmos) (Roggendorf, 1481. k. – Komárom, 1541. augusztus 25.) alsó-ausztriai születésű osztrák báró, a Habsburg-haderő generálisa, akinek neve közismert a magyar történelemben.
Élete
Katonai karrierjét V. Károly német-római császár és spanyol király seregében kezdte az 1520-as években. A franciák ellen harcolt Észak-Itáliában és Németországban. 1527-ben részt vett I. Ferdinánd magyarországi hadjáratában. 1529-ben Ferdinánd őt nevezte ki az osztrák-német-cseh csapatok főparancsnokává, amikor I. Szulejmán betört Magyarországra. A törökök elől visszavonult, átengedve az ellenségnek az összes magyar területet. Bécs védelmét is ő irányította, de a császárváros megvédelmezése nem az ő, hanem Idősebb Niklas Salm érdeme.
A szultán visszavonulása után Roggendorf részt vett Nyugat-Magyarország elfoglalásában. 1530-ban Ferdinánd őt küldte Buda elfoglalására, de a vár török védőivel szemben ismét alulmaradt.
Mivel Salm elesett Bécs ostromakor, ezért ő maga tapasztalatok hiányában nem tudott eredményesen harcolni az oszmánokkal. Előrehaladott kora miatt gyakran megbetegedett, ezért sokszor ilyen állapotban kellett harcolnia.
1532-ben a Bécs alatt gyülekező hatalmas birodalmi sereg egyik alvezéreként az osztrák és cseh csapatokat felügyelte. Mivel Szulejmán várt támadása elmaradt, a hadsereg is feloszlott, s Roggendorf is dolgavégezetlenül távozhatott.
A következő években is csak eredménytelen harcokat folytatott Szapolyai és a törökök ellen, majd otthagyta hadsereget és Ausztria főhercegének udvarában lett udvarmester.
1541-ben Ferdinánd végképp eltökélte, hogy megszerzi Budát, ezért egy nagy hadsereget küldött Roggendorf vezérletével. A várat csekély létszámú magyar katonaság védte, de Török Bálint és Fráter György vezetésével a védelem kitartott és az elhúzódó ostrom miatt Roggendorf csapatai demoralizálódni kezdtek. A parancsnok rövidesen hírét vette, hogy Szulejmán nagy felmentő sereggel jön ellene, azonnal elrendelte a visszavonulást. Ezt a törökök és a várbeliek is megneszelték, s rajtaütöttek Roggendorf csapatain. Nemsokára a szultán teljes serege is rátámadt a visszavonuló osztrákokra. A Habsburg-sereg csaknem teljes szétverésével végződő csatában a generális is halálosan megsebesült egy puskagolyótól. Komáromba vitték, de már nem gyógyult fel. A vereség és a trauma következtében néhány nap múlva meghalt.
Emlékezete
- Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.
- A Heldenberg emlékhelyen (Gedenkstätte Heldenberg), ahol az osztrák hadtörténelem híres hadvezéreinek emlékművei állnak, Roggendorf szobra a Hősök sétányán (Heldenallee) látható, Zrínyi Miklós szigeti hős szobra mellett.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 24.)
Források
- 1541-1542-ig tartó korszak eseményei Magyarországon Archiválva 2013. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Jókai Mór: Fráter György
- Magyarország hadtörténete, Zrínyi katonai kiadó, Budapest 1985. szerk.: Liptai Ervin ISBN 963-326-337-9
- Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 539. o. ISBN 963-9257-14-1
- Magyarország története 1526-1686, Főszerk.: Pach Zsigmond, Szerk.: R. Várkonyi Ágnes, 1. kötet, Akadémia Kiadó, Budapest 1985. ISBN 963-05-0929-6
Hadtudományi portál
Történelemportál
