Vibrafon

Vibrafon

Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	111.222
Hangterjedelem

A Wikimédia Commons tartalmaz Vibrafon témájú médiaállományokat.

A vibrafon (elnevezése a latin vibrare – rezegni szóból) dallamjátszó ütőhangszer. Az 1910-es évek végén találták fel. Először csak a dzsesszben használták. Könnyűfém lapjainak elrendezése klaviatúraszerű. Hangterjedelme általában: f-f3. Különböző keménységű ütőkkel játszanak rajta. A megütött lapok alatt cső alakú, hangolt rezonátorok helyezkednek el. A felső csővégeken lévő elektromos meghajtású forgószelepek váltakozva nyitják és zárják a rezonátorokat, így jön létre a vibrafonra jellemző hangzás. A zenész a szelepek fordulatsebességének változtatásával módosíthatja a vibratót.

Egy-egy hang időtartamát hangfogó szerkezettel (pedállal) szabályozzák.

Marimbákból és vibrafonból álló együttes az 1940-es évekből

Híres vibrafonosok

Gary Burton
David Friedman
Lionel Hampton^[1]
Milt Jackson, (Modern Jazz Quartet)
Dave Samuels
Warren Wolf

Magyarok

Beamter Jenő
Szaniszló Richárd^[2]
Tommy Vig^[3]

Vibrafon a komolyzenében

Alban Berg: Lulu, 1937
Darius Milhaud: Koncert vibrafonra és marimbára, 1947
Pierre Boulez: Le marteau sans maître, 1954.
Tommy Vig: Concerto klarinétra, vibrafonra és zenekarra, Concerto vibrafonra és zenekarra