A Wikimédia Commons tartalmaz Tajvani Köztársaság témájú médiaállományokat.
Sablon:Tajvan történelme
m
v
sz
A Tajvani Köztársaság (臺灣民主國, pinjin: Táiwān Mínzhǔguó, eredetileg "Tajvani Demokratikus Állam", alternatív elnevezése Formosai Köztársaság) rövid életű államalakulat volt Tajvan szigetén 1895-ben, miután a kínai Csing(Qing)-dinasztia császára az első kínai–japán háború során elszenvedett vereség miatt lemondott a szigetről a Japán Birodalom javára a simonoszeki béke értelmében. A köztársaságot a japán csapatok megérkezése előtt kiáltották ki és hivatalosan akkor szűnt meg létezni, amikor a szigetet Japán annektálta.
Japán csapatok megszállják Taipei városát. Festmény 1895-ből.
A köztársaságot a Csing(Qing)-dinasztiához hű, magas rangú tisztviselők és a helyi nemesség tagjai kiáltották ki, mivel azt remélték, ezzel megakadályozhatják japánokat abban, hogy a sziget felett ellenőrzést gyakoroljanak. A szigetet a simonoszeki békében adta át Kína a japánoknak. 1895. május 24-én a köztársaság függetlenségi nyilatkozatának angol változatát elküldték a szigeten található minden nemzet nagykövetségének, majd másnap, május 25-én rövid ceremónia során kikiáltották a köztársaságot. A köztársaság hatóságai, rövid fennállásuk alatt, világossá tették, hogy cselekedetüket a Csing(Qing) uralkodóval szemben érzett hűségük vezérelte és a köztársaságot Kína szövetségesének tekintették.[1]
A névhasonlóság ellenére a Tajvani Köztársaság mai támogatói (akik Tajvan teljes függetlenségét szeretnék elérni) nem tekintik elődjüknek ezt az államalakulatot, mivel azt teljes mértékben a Csing(Qing) uralkodó felé érzett hűség jeleként hozták létre, míg ma a tajvani függetlenség támogatói inkább a kommunista Kínával való szembenállást hangsúlyozzák.
A függetlenségi nyilatkozat
Részlet a függetlenségi nyilatkozat eredeti szövegéből:
A szöveg hozzávetőleges fordítása (a Japánra vonatkozó becsmérlő megjegyzések elhagyása után, az angol változatból):
„A japán hatalmas nemzet, amely Tajvan elfoglalására törekszik. Tajvan lakosságának képviselői az udvar (a Csing(Qing)-uralkodó) segítségéért folyamodott, de kérésüket elutasították. A helyzet válságos, mert a japánok közelednek. Amennyiben megadjuk magunkat, hazánk az ellenség kezébe kerül; ha az ellenállást választjuk, erőink nem elégségesek ahhoz, hogy az agressziót elhárítsák. Számos nagyhatalommal tárgyalásokat folytattunk és arra a következtetésre jutottunk, hogy Tajvannak önállósodnia kell, mielőtt bármilyen segítséget kaphat. Tajvan népe sohasem adja meg magát Japánnak; inkább a halált választjuk, minthogy az ellenséget szolgáljuk. A népgyűlés döntésének értelmében Tajvan önálló lesz és demokratikus köztársasággá válik. Minden köztisztviselőt a nép választ meg és minden hivatalos ügyben az egyenlőség elvét kell követni. Az új állam védelmére és a kormány intézkedéseinek végrehajtására egy elnök kerül megválasztásra, aki koordinálja és felügyeli a közrend fenntartását és a béke biztosítását. Tang Csing-szung(Tang Jingsong) kormányzót a nép csodálja és elfogadja és ezért a népgyűlés megválasztotta a Formosai Köztársaság elnökének…”
