Szlovák kopó
Szlovák kopó (Slovenský kopov) | |
Fajtagazda ország | Szlovákia |
Osztályozás | |
Csoport | VI. Kopók és rokon fajták |
Szekció | 1. Kopók |
Típus | 1.2 Közepes méretű kopók |
Fajtaleírás | |
Osztályozó szervezet | FCI |
Érvényes standard | [1] |
Kiadás éve | 2001 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovák kopó témájú médiaállományokat. |
A szlovák kopó egy kopófajta.
Történeti áttekintés
Ősi szlovák fajta, bár tenyésztése a második világháború után kezdődött. A fajtastandard 1963-ban lett elfogadva. Csehszlovákia kettéválása óta a szlovákok nagyon büszkén vállalják fel maguknak a szlovák kopót. Az utóbbi időben más országokban is növekvő népszerűségnek örvend.
Felhasználás
Szlovákia legsokoldalúbb vadászkutyája, kiváló csapázó, kajtató és apportírozó. Vaddisznó keresésére és kisebb vadak irtására egyaránt használják.
Jellemzői
Jó felépítésű, izmos eb. Kiváló tájékozódási képessége van, ugyanakkor jó őrkutya. Természete eléggé hasonlít a dobermannéhoz, bár nincs sok köze a két fajtának. Fiatalkorában nehéz féken tartani, provokatív és szertelen. A kanok különösen igénylik a szigorú nevelést. Ahogy felnőnek, bemutatkozik kiváló vadászösztönük is. Szemszíne sötétbarna, füle lelóg. Szőre 2–5 cm hosszú, aránylag vastag. Színe fekete; a lábain vörösesbarna, illetve mahagóni jegyekkel.
Méretei
Marmagasság: 45–50 cm (kan), 40–45 cm (szuka) Testtömeg: 15–20 kg
Források
- Szinák János-Veress István A világ kutyái II.
- Dr. Bruce Fogle - Új Kutya enciklopédia
- Eva-Maria Kramer - Elektra kutyakalauz