Számtani és mértani közép közötti egyenlőtlenség

A számtani és mértani közép közötti egyenlőtlenség egy matematikai tétel, amely szerint nemnegatív valós számok számtani középértéke nem lehet kisebb, mint a számok mértani középértéke; egyenlőség is csak akkor állhat fenn, ha a szóban forgó számok megegyeznek.

A tétel megfogalmazása

Bármely a 1 , , a n R ( n N ) {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{n}\in \mathbb {R} \,(n\in \mathbb {N} )} nemnegatív valós számok esetén

a 1 + + a n n a 1 a n n {\displaystyle {\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{n}}\geq {\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}}

és egyenlőség csak abban az esetben áll fenn, ha a 1 = = a n {\displaystyle a_{1}=\cdots =a_{n}} .

A tétel bizonyításai

Az n = 2 eset bizonyításai

Algebrai bizonyítás

Ekvivalens átalakításokkal

a 1 + a 2 2 a 1 a 2 {\displaystyle {\frac {a_{1}+a_{2}}{2}}\geq {\sqrt {a_{1}a_{2}}}}

( a 1 + a 2 ) 2 4 a 1 a 2 {\displaystyle (a_{1}+a_{2})^{2}\geq 4a_{1}a_{2}}

a 1 2 2 a 1 a 2 + a 2 2 0 {\displaystyle a_{1}^{2}-2a_{1}a_{2}+a_{2}^{2}\geq 0}

( a 1 a 2 ) 2 0 {\displaystyle (a_{1}-a_{2})^{2}\geq 0}

ami mindig teljesül.

Geometriai bizonyítás

Az egymás mögé illesztett a 1 {\displaystyle \,a_{1}} és a 2 {\displaystyle \,a_{2}} hosszúságú szakaszok, mint átmérő fölé, rajzoljunk félkörívet! Ennek sugara a két szám számtani közepe lesz. A két szám mértani közepének megfelel a szakaszok érintkezési pontjába állított és a körívig húzott merőlegesnek a hossza. Az ábráról leolvasható, hogy az utóbbi csak abban az esetben éri el a sugár hosszát, ha a 1 = a 2 {\displaystyle \,a_{1}=a_{2}} .

Bizonyítások teljes indukcióval

1. bizonyítás

a.) A tételt n = 2 {\displaystyle \,n=2} esetre már bizonyítottuk.

b.) Igazoljuk, hogy ha n {\displaystyle \,n} -re igaz az állítás, akkor 2 n {\displaystyle \,2n} -re is igaz. Osszuk ugyanis fel a tetszőlegesen rögzített 2 n {\displaystyle \,2n} számot két darab n {\displaystyle \,n} -es csoportra; alkalmazzuk ezekre külön-külön az n {\displaystyle \,n} -re vonatkozó indukciós feltevést; majd második lépésben alkalmazzuk az n = 2 {\displaystyle \,n=2} esetre már bizonyított tételt:

a 1 + + a 2 n 2 n = 1 2 ( a 1 + + a n n + a n + 1 + + a 2 n n ) 1 2 ( a 1 a n n + a n + 1 a 2 n n ) a 1 a 2 n 2 n {\displaystyle {\frac {a_{1}+\cdots +a_{2n}}{2n}}={\frac {1}{2}}\left({\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{n}}+{\frac {a_{n+1}+\cdots +a_{2n}}{n}}\right)\geq {\frac {1}{2}}({\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}+{\sqrt[{n}]{a_{n+1}\cdots a_{2n}}})\geq {\sqrt[{2n}]{a_{1}\cdots a_{2n}}}}

Ezzel bizonyítottuk az állítást minden olyan esetre, amikor a tagok száma 2-hatvány ( n = 2 k {\displaystyle \,n=2^{k}} ).

c.) Amennyiben n {\displaystyle \,n} nem 2-hatvány ( 2 k 1 < n < 2 k {\displaystyle \,2^{k-1}<n<2^{k}} ), akkor az a 1 , , a n {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{n}} nemnegatív valós számokhoz vegyük hozzá az a n + 1 = = a 2 k = a 1 + + a n n = A n {\displaystyle a_{n+1}=\cdots =a_{2^{k}}={\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{n}}=A_{n}} elemeket, és alkalmazzuk az így kapott a 1 , , a 2 k {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{2^{k}}} számokra a már bizonyított állítást:

A n = a 1 + + a n n = a 1 + + a n + A n + . . . + A n 2 k a 1 a n A n ( 2 k n ) 2 k {\displaystyle A_{n}={\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{n}}={\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}+A_{n}+...+A_{n}}{2^{k}}}\geq {\sqrt[{2^{k}}]{a_{1}\cdots a_{n}A_{n}^{(2^{k}-n)}}}}

Ekvivalens átalakításokkal:

A n 2 k a 1 a n A n ( 2 k n ) {\displaystyle A_{n}^{2^{k}}\geq a_{1}\cdots a_{n}A_{n}^{(2^{k}-n)}}

A n n a 1 a n {\displaystyle A_{n}^{n}\geq a_{1}\cdots a_{n}}

A n a 1 a n n {\displaystyle A_{n}\geq {\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}}

amit bizonyítani kellett.

d.) Végül igazoljuk a tétel egyenlőségre vonatkozó részét.
a 1 = = a n = a {\displaystyle a_{1}=\dots =a_{n}=a} esetén az egyenlőség nyilvánvalóan teljesül, hiszen ekkor a 1 + + a n n = a = a 1 a n n {\displaystyle {\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{n}}=a={\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}}
Tegyük fel most, hogy például a 1 a 2 {\displaystyle a_{1}\neq a_{2}}  ! Felhasználva, hogy ebben az esetben a 1 + a 2 2 > a 1 a 2 {\displaystyle {\frac {a_{1}+a_{2}}{2}}>{\sqrt {a_{1}a_{2}}}}  :

a 1 + a 2 + a 3 + + a n n = a 1 + a 2 2 + a 1 + a 2 2 + a 3 + + a n n ( a 1 + a 2 2 ) 2 a 3 a n n > ( a 1 a 2 ) 2 a 3 a n n = a 1 a n n {\displaystyle {\frac {a_{1}+a_{2}+a_{3}+\cdots +a_{n}}{n}}={\frac {{\frac {a_{1}+a_{2}}{2}}+{\frac {a_{1}+a_{2}}{2}}+a_{3}+\cdots +a_{n}}{n}}\geq {\sqrt[{n}]{\left({\frac {a_{1}+a_{2}}{2}}\right)^{2}a_{3}\cdots a_{n}}}>{\sqrt[{n}]{({\sqrt {a_{1}a_{2}}})^{2}a_{3}\cdots a_{n}}}={\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}}

tehát egyenlőség nem állhat fenn.

2. bizonyítás

a.) A tételt n = 2 {\displaystyle \,n=2} esetre már bizonyítottuk.

b.) Igazoljuk, hogy ha n {\displaystyle \,n} -re igaz az állítás, akkor 2 n {\displaystyle \,2n} -re is igaz, a már látott módon.

c.) Egyfajta fordított irányú indukciót alkalmazva igazoljuk, hogy ha n + 1 {\displaystyle \,n+1} -re igaz az állítás, akkor n {\displaystyle \,n} -re is teljesül, és így minden természetes számra fennáll. Az a 1 , , a n {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{n}} nemnegatív valós számokhoz vegyük ugyanis hozzá ( n + 1 ) {\displaystyle \,(n+1)} -dik elemként a számok számtani középértékét, az a n + 1 = a 1 + + a n n = A n {\displaystyle a_{n+1}={\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{n}}=A_{n}} számot. Az indukciós feltevésből kiindulva, ekkor, ekvivalens átalakításokkal:

A n = a 1 + + a n + A n n + 1 a 1 a n A n n + 1 {\displaystyle A_{n}={\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}+A_{n}}{n+1}}\geq {\sqrt[{n+1}]{a_{1}\cdots a_{n}A_{n}}}}

A n n + 1 a 1 a n A n {\displaystyle A_{n}^{n+1}\geq a_{1}\cdots a_{n}A_{n}}

A n n a 1 a n {\displaystyle A_{n}^{n}\geq a_{1}\cdots a_{n}}

A n a 1 a n n {\displaystyle A_{n}\geq {\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}} ,

amit bizonyítani kellett.

d.) Végül igazoljuk a tétel egyenlőségre vonatkozó részét, a már látott módon.

3. bizonyítás

a.) A tételt n = 2 {\displaystyle \,n=2} esetre már bizonyítottuk.

b.) Igazoljuk, hogy ha n {\displaystyle \,n} -re igaz az állítás, akkor ( n + 1 ) {\displaystyle \,(n+1)} -re is igaz. Legyen ugyanis A = a 1 a n n ( n + 1 ) {\displaystyle A={\sqrt[{n(n+1)}]{a_{1}\cdots a_{n}}}} és B = a n + 1 n + 1 {\displaystyle B={\sqrt[{n+1}]{a_{n+1}}}} , ekkor az indukciós feltevés miatt

a 1 + + a n + a n + 1 n + 1 n a 1 a n n + a n + 1 n + 1 = n A n + 1 + B n + 1 n + 1 {\displaystyle {\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}+a_{n+1}}{n+1}}\geq {\frac {n{\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}+a_{n+1}}{n+1}}={\frac {nA^{n+1}+B^{n+1}}{n+1}}}

Mivel a 1 a n + 1 n + 1 = A n B {\displaystyle {\sqrt[{n+1}]{a_{1}\cdots a_{n+1}}}=A^{n}B} , elegendő megmutatni, hogy

n A n + 1 + B n + 1 n + 1 A n B {\displaystyle {\frac {nA^{n+1}+B^{n+1}}{n+1}}\geq A^{n}B}

Ekvivalens átalakításokkal:

n A n + 1 + B n + 1 n + 1 A n B {\displaystyle {\frac {nA^{n+1}+B^{n+1}}{n+1}}\geq A^{n}B}

n A n + 1 + B n + 1 A n B ( n + 1 ) = n A n B + A n B {\displaystyle nA^{n+1}+B^{n+1}\geq A^{n}B(n+1)=nA^{n}B+A^{n}B}

n A n + 1 n A n B A n B + B n + 1 0 {\displaystyle nA^{n+1}-nA^{n}B-A^{n}B+B^{n+1}\geq 0}

n A n ( A B ) + B ( B n A n ) 0 {\displaystyle nA^{n}(A-B)+B(B^{n}-A^{n})\geq 0}

( A B ) ( n A n A n 1 B A B n 1 B n ) 0 {\displaystyle (A-B)(nA^{n}-A^{n-1}B-\dots -AB^{n-1}-B^{n})\geq 0} ,

ami mindig teljesül, mert A > B {\displaystyle \,A>B} esetén a bal oldalon két pozitív, A < B {\displaystyle \,A<B} esetén pedig két negatív szám szorzata szerepel.

c.) Végül igazoljuk a tétel egyenlőségre vonatkozó részét, a már látott módon.

4. bizonyítás

a.) A tételt n = 2 {\displaystyle \,n=2} esetre már bizonyítottuk.

b.) Igazoljuk, hogy ha n {\displaystyle \,n} -re igaz az állítás, akkor ( n + 1 ) {\displaystyle \,(n+1)} -re is igaz. Indukcióval feltehetjük, hogy n {\displaystyle \,n} -re igaz az állítás és ( n + 1 ) {\displaystyle \,(n+1)} szám van adva: a 1 , , a n {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{n}} és x {\displaystyle \,x} . Jelöljük A {\displaystyle \,A} -val az a 1 , , a n {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{n}} számok számtani közepét. Az indukciós hipotézis miatt tudjuk, hogy a 1 a n A n {\displaystyle a_{1}\cdots a_{n}\leq A^{n}} . Be kell látnunk, hogy

a 1 a n x ( A n + x n + 1 ) n + 1 {\displaystyle a_{1}\cdots a_{n}x\leq \left({\frac {An+x}{n+1}}\right)^{n+1}}

teljesül minden x 0 {\displaystyle x\geq 0} számra. Az indukció miatt már tudjuk, hogy a 1 a n A n {\displaystyle a_{1}\cdots a_{n}\leq A^{n}} , ezért azt kell belátni, hogy A n x ( A n + x n + 1 ) n + 1 {\displaystyle A^{n}x\leq \left({\frac {An+x}{n+1}}\right)^{n+1}} azaz

f ( x ) = ( A n + x n + 1 ) n + 1 A n x 0 {\displaystyle f(x)=\left({\frac {An+x}{n+1}}\right)^{n+1}-A^{n}x\geq 0}

teljesül. f ( x ) {\displaystyle \,f(x)} polinom, ami 0-ban pozitív, A {\displaystyle \,A} -ban nulla, végtelenben pedig végtelenhez tart. Így van minimuma, ahol deriváltja nulla. Kiszámolva:

f ( x ) = ( A n + x ) n ( n + 1 ) n A n = 0 {\displaystyle f'(x)={\frac {(An+x)^{n}}{(n+1)^{n}}}-A^{n}=0}

ahonnan x = A {\displaystyle \,x=A} .

Richard Rado bizonyítása

Richard Rado indukciós bizonyítása erősebb állítást igazol. Tegyük fel, hogy n + 1 {\displaystyle \,n+1} számunk van, ezek számtani és mértani közepe A n + 1 {\displaystyle \,A_{n+1}} és G n + 1 {\displaystyle \,G_{n+1}} , az első n {\displaystyle \,n} szám számtani illetve mértani közepe pedig A n {\displaystyle \,A_{n}} és G n {\displaystyle \,G_{n}} . Ekkor

n ( A n G n ) ( n + 1 ) ( A n + 1 G n + 1 ) . {\displaystyle n(A_{n}-G_{n})\leq (n+1)(A_{n+1}-G_{n+1}).}

Ez elég, hiszen ha A n G n {\displaystyle A_{n}\geq G_{n}} , akkor a képlet szerint A n + 1 G n + 1 {\displaystyle A_{n+1}\geq G_{n+1}} . A képlet igazolásához G n {\displaystyle \,G_{n}} -nel osztva, 0-ra redukálva és bevezetve az

x = ( a n + 1 G n ) 1 n + 1 {\displaystyle x=\left({\frac {a_{n+1}}{G_{n}}}\right)^{\frac {1}{n+1}}}

új változót, a következő adódik:

x n + 1 ( n + 1 ) x + n 0. {\displaystyle x^{n+1}-(n+1)x+n\geq 0.}

Ezt kell tehát x 0 {\displaystyle x\geq 0} -ra igazolni. Ezt n {\displaystyle \,n} -re való indukcióval bizonyítjuk. Az n = 0 {\displaystyle \,n=0} eset igaz. Ha pedig n 1 {\displaystyle \,n-1} -re igaz, akkor n {\displaystyle \,n} -re

x n + 1 ( n + 1 ) x + n = ( x n n x + ( n 1 ) ) x + n ( x 1 ) 2 0. {\displaystyle x^{n+1}-(n+1)x+n=\left(x^{n}-nx+(n-1)\right)x+n(x-1)^{2}\geq 0.}

Pólya György bizonyítása

Pólya György bizonyítása, ami az analízis mély fogalmait használja.

Tegyük fel tehát, hogy adottak az a 1 , , a n {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{n}} nemnegatív számok, számtani közepük A {\displaystyle \,A} .

Ha A = 0 {\displaystyle A=0} , akkor a i = 0 {\displaystyle a_{i}=0} , ( i = 1 , . . . n {\displaystyle i=1,...n} ) tehát az egyenlőség teljesül:

a 1 a 2 a n n = a 1 + a 2 + + a n n {\displaystyle {\sqrt[{n}]{a_{1}a_{2}\cdots a_{n}}}={\frac {a_{1}+a_{2}+\cdots +a_{n}}{n}}}

Tegyük fel, hogy a számok pozitívok: a i > 0 , i = 1 , . . . , n {\displaystyle a_{i}>0,\quad i=1,...,n}

Ekkor A > 0 {\displaystyle A>0} .

Legyen f ( x ) := e x x 1 , x R {\displaystyle f(x):=e^{x}-x-1,\quad x\in \mathbb {R} }

f {\displaystyle f} függvény első deriváltja:

f ( x ) = e x 1 {\displaystyle f'(x)=e^{x}-1}

f {\displaystyle f} második deriváltja:

f ( x ) = e x {\displaystyle f''(x)=e^{x}}

A második derivált mindenhol pozitív:

f ( x ) = e x > 0 , x R {\displaystyle f''(x)=e^{x}>0,\quad x\in \mathbb {R} }

A 0 = f ( x ) = e x 1 {\displaystyle 0=f'(x)=e^{x}-1} egyenlet egyetlen megoldása: x = 0 {\displaystyle x=0}

Ezekből az következik, hogy f {\displaystyle f} függvénynek csak x = 0 {\displaystyle x=0} helyen van szélsőértéke és ott minimuma van. Továbbá f ( 0 ) = e 0 0 1 = 0 {\displaystyle f(0)=e^{0}-0-1=0} .

Összefoglalva: Minden x R {\displaystyle x\in \mathbb {R} } esetén f ( x ) 0 {\displaystyle f(x)\geq 0} és f ( x ) = 0 {\displaystyle f(x)=0} pontosan akkor igaz, ha x = 0 {\displaystyle x=0} .

Kifejtve:

e x x 1 0 {\displaystyle e^{x}-x-1\geq 0}

e x 1 + x {\displaystyle e^{x}\geq 1+x} és az egyenlőség csak akkor áll, ha x = 0 {\displaystyle x=0} .

Írjuk fel az említett egyenlőtlenséget az a i A 1 {\displaystyle {\frac {a_{i}}{A}}-1} ( i = 1 , , n {\displaystyle i=1,\dots ,n} ) számokra:

e a i A 1 a i A {\displaystyle e^{{\frac {a_{i}}{A}}-1}\geq {\frac {a_{i}}{A}}}

Összeszorozva ezeket azt kapjuk, hogy

e a 1 + + a n A n a 1 a n A n . {\displaystyle e^{{\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{A}}-n}\geq {\frac {a_{1}\cdots a_{n}}{A^{n}}}.}

A bal oldal a 1 + + a n = n A {\displaystyle a_{1}+\cdots +a_{n}=nA} miatt így alakítható:

e n n = 1 {\displaystyle \,e^{n-n}=1}

és ezzel azt kaptuk, hogy a 1 a n A n {\displaystyle a_{1}\cdots a_{n}\leq A^{n}} , tehát készen vagyunk. Egyenlőség csak akkor áll, ha a 1 A = = a n A = 1 {\displaystyle {\frac {a_{1}}{A}}=\cdots ={\frac {a_{n}}{A}}=1} , azaz a számok egyenlőek. Ezt a bizonyítást Pólya György álmában találta.

Riesz Frigyes bizonyítása

Riesz Frigyes bizonyítása a következő:

Továbbra is feltesszük, hogy a i 0 , i = 1 , . . . , n {\displaystyle a_{i}\geq 0,\quad i=1,...,n}

1. Az összes szám megegyezik

a 1 = = a n {\displaystyle a_{1}=\dots =a_{n}} esetén az egyenlőség nyilvánvalóan teljesül, hiszen ekkor A := a 1 + + a n n = a 1 a n n ( 1 ) {\displaystyle A:={\frac {a_{1}+\cdots +a_{n}}{n}}={\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}\qquad (1)} .

2. A számok nem egyenlőek

Mivel nem lehet minden szám nulla, továbbá a i 0 {\displaystyle a_{i}\geq 0} ( i = 1 , . . . , n {\displaystyle i=1,...,n} ), ezért a számtani középérték nyilván pozitív: A > 0 {\displaystyle A>0} .

Ha bármelyik a i = 0 {\displaystyle a_{i}=0} , akkor a mértani középérték nulla, így az egyenlőtlenség teljesül:

0 = a 1 a n n < A ( 2 ) {\displaystyle 0={\sqrt[{n}]{a_{1}\cdots a_{n}}}<A\qquad (2)}

A továbbiakban tegyük fel, hogy az összes szám pozitív: a i > 0 , i = 1 , . . . , n {\displaystyle a_{i}>0,\quad i=1,...,n}

A mértani középértéket jelöljük B 1 {\displaystyle B_{1}} -el:

B 1 := a 1 a 2 a n n {\displaystyle B_{1}:={\sqrt[{n}]{a_{1}a_{2}\cdots a_{n}}}}

Amennyiben a számok nem egyenlőek, feltehető, hogy létezik közöttük legkisebb és legnagyobb elem. Az általánosság elvesztése nélkül tegyük fel, hogy ezek az a 1 {\displaystyle a_{1}} és a 2 {\displaystyle a_{2}} elemek:

a 1 = min { a 1 , a 2 , . . . , a n } {\displaystyle a_{1}=\min\{a_{1},a_{2},...,a_{n}\}}

a 2 = max { a 1 , a 2 , . . . , a n } {\displaystyle a_{2}=\max\{a_{1},a_{2},...,a_{n}\}}

Nyilván igaz a következő egyenlőtlenség:

a 1 < A < a 2 ( 3 ) {\displaystyle a_{1}<A<a_{2}\qquad (3)}

Az eredeti sorozat alapján állítsunk elő egy második sorozatot, melynek első két tagja A {\displaystyle A} és ( a 1 + a 2 A ) {\displaystyle (a_{1}+a_{2}-A)} :

A , a 1 + a 2 A , a 3 , . . . , a n {\displaystyle A,\;a_{1}+a_{2}-A,\;a_{3},...,a_{n}}

A második sorozat számtani középértéke nem változik:

A + ( a 1 + a 2 A ) + a 3 + + a n n = A {\displaystyle {\frac {A+(a_{1}+a_{2}-A)+a_{3}+\cdots +a_{n}}{n}}=A}

A második sorozat mértani középértéke:

B 2 := A ( a 1 + a 2 A ) a 3 a n n {\displaystyle B_{2}:={\sqrt[{n}]{A(a_{1}+a_{2}-A)a_{3}\cdots a_{n}}}}

A második mértani középértékben lévő szorzat az első mértani közép szorzatától az első két tényezőben különbözik, ezért ezeket hasonlítjuk össze:

A ( a 1 + a 2 A ) a 1 a 2 = A a 1 + A a 2 A 2 a 1 a 2 = ( a 1 A ) ( A a 2 ) {\displaystyle A(a_{1}+a_{2}-A)-a_{1}a_{2}=Aa_{1}+Aa_{2}-A^{2}-a_{1}a_{2}=(a_{1}-A)(A-a_{2})}

( 3 ) {\displaystyle (3)} -ból következik:

a 1 A < 0 {\displaystyle a_{1}-A<0}

A a 2 < 0 {\displaystyle A-a_{2}<0}

Ezek alapján:

( a 1 A ) ( A a 2 ) > 0 {\displaystyle (a_{1}-A)(A-a_{2})>0}

A ( a 1 + a 2 A ) a 1 a 2 = ( a 1 A ) ( A a 2 ) > 0 {\displaystyle A(a_{1}+a_{2}-A)-a_{1}a_{2}=(a_{1}-A)(A-a_{2})>0}

A mértani középértékekben lévő szorzatok összehasonlítása:

A ( a 1 + a 2 A ) a 3 a n > a 1 a 2 a 3 a n {\displaystyle A(a_{1}+a_{2}-A)a_{3}\cdots a_{n}>a_{1}a_{2}a_{3}\cdots a_{n}}

Kihasználtuk, hogy minden elem pozitív: a i > 0 {\displaystyle a_{i}>0} , i = 1 , . . . , n {\displaystyle i=1,...,n}

Megmutattuk, hogy a módosított sorozat mértani középértéke nagyobb, mint az eredeti sorozat mértani középértéke:

B 2 = A ( a 1 + a 2 A ) a 3 a n n > B 1 {\displaystyle B_{2}={\sqrt[{n}]{A(a_{1}+a_{2}-A)a_{3}\cdots a_{n}}}>B_{1}}

A módosított sorozatban legalább egyszer megjelenik A {\displaystyle A} .

Ezt az eljárást véges sokszor ismételve egy olyan számsorozathoz jutunk, aminek minden eleme A {\displaystyle A} . Legyen ez a p {\displaystyle p} -ik sorozat:

B p := A n n = A {\displaystyle B_{p}:={\sqrt[{n}]{A^{n}}}=A}

Fent beláttuk, hogy a mértani középértékek monoton növekvő sorozatot alkotnak:

B 1 < B 2 < . . . < B p {\displaystyle B_{1}<B_{2}<...<B_{p}}

Ebből következik:

B 1 < B p = A {\displaystyle B_{1}<B_{p}=A}

Tehát

B 1 = a 1 a 2 a n n < A ( 4 ) {\displaystyle B_{1}={\sqrt[{n}]{a_{1}a_{2}\cdots a_{n}}}<A\qquad (4)}

( 1 ) {\displaystyle (1)} , ( 2 ) {\displaystyle (2)} és ( 4 ) {\displaystyle (4)} figyelembevételével kijelenthetjük, hogy

a 1 a 2 a n n a 1 + a 2 + + a n n {\displaystyle {\sqrt[{n}]{a_{1}a_{2}\cdots a_{n}}}\leq {\frac {a_{1}+a_{2}+\cdots +a_{n}}{n}}}

Az egyenlőség pontosan akkor teljesül, ha az összes szám megegyezik.

.

A tétel fontosabb alkalmazásai

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Pozitív valós szám és reciprokának összege nem kisebb 2-nél

A tétel segítségével bebizonyítható, hogy ha a > 0 , a R {\displaystyle a>0,a\in \mathbb {R} } , akkor a + 1 a 2 {\displaystyle a+{\frac {1}{a}}\geq 2} . Ugyanis a + 1 a 2 a 1 a {\displaystyle {\frac {a+{\frac {1}{a}}}{2}}\geq {\sqrt {a\cdot {\frac {1}{a}}}}} egyenlőtlenség a tétel miatt igaz, hiszen a bal oldalon a {\displaystyle a} és 1 a {\displaystyle {\frac {1}{a}}} számtani, míg a jobb oldalon a mértani közepük van. A jobb oldalon a gyök alatt 1 van, és mivel 1 = 1 {\displaystyle {\sqrt {1}}=1} , ezért a + 1 a 2 1 {\displaystyle {\frac {a+{\frac {1}{a}}}{2}}\geq 1} , és 2-vel szorozva a + 1 a 2 {\displaystyle a+{\frac {1}{a}}\geq 2} . QED

A rendezési egyenlőtlenség helyettesítése több feladat megoldásában

Ebben a példában az egyenlőtlenség a rendezési egyenlőtlenséget helyettesíti:

Igazoljuk, hogy a 8 + b 8 + c 8 a 4 b 3 c + b 4 c 3 a + c 4 a 3 b {\displaystyle a^{8}+b^{8}+c^{8}\geq a^{4}b^{3}c+b^{4}c^{3}a+c^{4}a^{3}b} (a, b, c poz. valós számok). Bizonyítás: a 4 b 3 c = ( a 32 b 24 c 8 ) 1 / 8 = ( a 8 a 8 a 8 a 8 b 8 b 8 b 8 c 8 ) 1 / 8 4 a 8 + 3 b 8 + c 8 8 {\displaystyle a^{4}b^{3}c=(a^{32}b^{24}c^{8})^{1/8}=(a^{8}a^{8}a^{8}a^{8}b^{8}b^{8}b^{8}c^{8})^{1/8}\leq {\frac {4a^{8}+3b^{8}+c^{8}}{8}}} . A változók ciklikus permutálásával kapott három egyenlőtlenséget összeadva adódik az igazolandó. Leolvashatjuk az egyenlőség esetét is: a=b=c.

Az n n {\displaystyle {\sqrt[{n}]{n}}} sorozat határértéke

Megmutatjuk, hogy lim n n n = 1 {\displaystyle \lim _{n\to \infty }{\sqrt[{n}]{n}}=1} . Valóban, hiszen a számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

1 n n = n n 1 1 n 2 n + n 2 n = 1 + 2 n 2 n 1. {\displaystyle 1\leq {\sqrt[{n}]{n}}={\sqrt[{n}]{{\sqrt {n}}{\sqrt {n}}\cdot 1\cdot \ldots \cdot 1}}\leq {\frac {2{\sqrt {n}}+n-2}{n}}=1+{\frac {2}{\sqrt {n}}}-{\frac {2}{n}}\to 1.}

Az ( 1 + 1 n ) n {\displaystyle \left(1+{\frac {1}{n}}\right)^{n}} sorozat korlátos és szigorúan monoton növekedő

Megmutatjuk, hogy ( 1 + 1 n ) n 4 {\displaystyle \left(1+{\frac {1}{n}}\right)^{n}\leq 4} . Valóban, a számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

( 1 + 1 n ) n 1 2 1 2 n + 2 n ( 1 + 1 n ) + 1 2 + 1 2 n + 2 = 1. {\displaystyle {\sqrt[{n+2}]{\left(1+{\frac {1}{n}}\right)^{n}\cdot {\frac {1}{2}}\cdot {\frac {1}{2}}}}\leq {\frac {n\left(1+{\frac {1}{n}}\right)+{\frac {1}{2}}+{\frac {1}{2}}}{n+2}}=1.}

Ebből n + 2 {\displaystyle n+2} -edikre emelés és rendezés után adódik a felső korlát. A szigorúan monoton növekedéshez azt kell igazolni, hogy ( 1 + 1 n + 1 ) n + 1 > ( 1 + 1 n ) n {\displaystyle \left(1+{\frac {1}{n+1}}\right)^{n+1}>\left(1+{\frac {1}{n}}\right)^{n}} . A számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

( 1 + 1 n ) n 1 n + 1 n ( 1 + 1 n ) + 1 n + 1 = 1 + 1 n + 1 . {\displaystyle {\sqrt[{n+1}]{\left(1+{\frac {1}{n}}\right)^{n}\cdot 1}}\leq {\frac {n\left(1+{\frac {1}{n}}\right)+1}{n+1}}=1+{\frac {1}{n+1}}.}

Egyenlőség pedig nem állhat fenn. Hasonlóan igazolható, hogy ( 1 + x n ) n {\displaystyle \left(1+{\frac {x}{n}}\right)^{n}} is korlátos és szigorúan monoton növekedő, ahol x {\displaystyle x} tetszőleges valós szám.

Azonos kerületű háromszögek

Azonos kerületű háromszögek között a szabályos háromszög területe a legnagyobb. Egy a , b , c {\displaystyle a,b,c} oldalú háromszög félkerülete legyen s = a + b + c 2 {\displaystyle s={\frac {a+b+c}{2}}} . A Héron-képlet szerint a háromszög területe t = s ( s a ) ( s b ) ( s c ) , {\displaystyle t={\sqrt {s(s-a)(s-b)(s-c)}},} vagyis az

( a , b , c ) ( s a ) ( s b ) ( s c ) {\displaystyle (a,b,c)\mapsto (s-a)(s-b)(s-c)}

függvényt kell maximalizálnunk rögzített s {\displaystyle s} mellett. A számtani és mértani közepek közötti egyenlőtlenség alapján

( s a ) ( s b ) ( s c ) 3 s a + s b + s c 3 = s 3 . {\displaystyle {\sqrt[{3}]{(s-a)(s-b)(s-c)}}\leq {\frac {s-a+s-b+s-c}{3}}={\frac {s}{3}}.}

Egyenlőség pontosan akkor teljesül, ha a = b = c {\displaystyle a=b=c} .

A tétel súlyozott változata

A tétel súlyozott változata a következő. Ha a 1 , , a n {\displaystyle a_{1},\dots ,a_{n}} nemnegatív valós számok, p 1 , , p n {\displaystyle p_{1},\dots ,p_{n}} pozitív valós számok, amikre p 1 + + p n = 1 {\displaystyle p_{1}+\cdots +p_{n}=1} teljesül, akkor

a 1 p 1 a n p n p 1 a 1 + + p n a n . {\displaystyle a_{1}^{p_{1}}\cdots a_{n}^{p_{n}}\leq p_{1}a_{1}+\cdots +p_{n}a_{n}.}

Egyenlőség csak akkor áll fenn, ha a 1 = = a n {\displaystyle a_{1}=\cdots =a_{n}} . Ennek p 1 = = p n = 1 n {\displaystyle p_{1}=\cdots =p_{n}={\frac {1}{n}}} speciális esete az eredeti tétel.

A tétel általánosításai

A tétellel kapcsolatos (matematika)történeti érdekességek

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Források

  • Dr. Korányi Erzsébet: Matematika a gimnáziumok 10. osztálya számára ISBN 963-8332-84-0
  • Besenyei Ádám: A számtani-mértani közép és egyéb érdekességek
  • matematika Matematikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap