Stari Bar

Stari Bar
Közigazgatás
Ország	Montenegró
Község	Bar
Irányítószám	85354
Körzethívószám	+382 030
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	241 m
Időzóna	CET (UTC+1) CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 05′ 37″, k. h. 19° 08′ 02″42.09362, 19.1339842.093620°N 19.133980°EKoordináták: é. sz. 42° 05′ 37″, k. h. 19° 08′ 02″42.09362, 19.1339842.093620°N 19.133980°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Stari Bar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A montenegrói Stari Bar (magyarul Régi Bar) romváros az Adriai-tenger partjától, a kikötővárosként és turistacentrumként működő modern Bartól 5 kilométerre keletre, a Rumija-hegység lábánál terül el.^[1] A romváros környékén, Stari Bar közigazgatási területén a 2003-as adatok szerint nagyjából 1800-an élnek.

Története

A helyszínen talált kerámia- és fémleletek szerint i. e. 800-ban már lakták a területet, valószínűleg valamely illír törzs. A városkát öt évszázaddal később, a kelet-adriai partvidék római megszállásának idején lerombolták. A régészeti feltárások azt mutatják, hogy a rómaiak nem használták a települést, helyette inkább új várost építettek a tengerparthoz közel.^[2]

A 6. században, I. Iusztinianosz bizánci császár uralkodása alatt új, erődítménnyel megerősített város épült a régi illír település romjain. A 10. században, VII. Kónsztantinosz bizánci császár idejében Antibáriumnak nevezték a várost, ugyanis a tenger túlpartján található az itáliai Bari.^[3] A következő században a terület a parti szláv állam része, fontos politikai és gazdasági központja lett az adriai partvidéknek.

1089-ben a város prímási székhely lett. A Velencei Köztársaság 1443-ban leigázta a várost, majd 1571-ben a törökök foglalták el. 1878-ban Montenegró része lett, majd az évtizedek során elnéptelenedett. Szerepét a gyorsan fejlődő parti város vette át.^[4]

A romváros

A romváros legősibb részét II. Jusztinianosz bizánci császár építtette, de egyes elemek valószínűleg az 5. századból származnak. A jó állapotban megmaradt felső erődöt a második világháborúban börtönnek használták a megszállók.

Ma már csak az alapjai állnak a város védőszentjéről, Szent Györgyről elnevezett, román stílusban épült templomnak, amelyet a 17. században mecsetté alakítottak át, majd 1882-ben megsemmisült egy lőporrobbanásban. Két másik, a 14. században épült templom valamivel jobb állapotban vészelte át az évszázadokat, de belőlük is csak romos, düledező falak maradtak. A város nyugati részén állnak a volt ferences kolostorhoz tartozó templom maradványai. A falakon nagyon rossz állapotban fennmaradt freskótöredékek láthatók.

Jó állapotban maradt fenn az óratorony, valamint egy 18. századi török gőzfürdő. Szintén megkímélte az idő a településhez vezető akvaduktot, amelynek tövében ma lakóházak állnak.^[4]

Megközelítés

Stari Bar mindössze öt kilométerre fekszik a modern parti várostól, Bartól, így autóval vagy akár gyalog is könnyen megközelíthető. A romváros reggel 8 és este 8 óra között látogatható, a belépő három

euróba kerül egy felnőtt látogató részére, és egybe a gyerekeknek.

Galéria

• 
  Freskótöredékek
• 
  A felső vár bástyája lőrésekkel
• 
  Faragott betűk egy egykori bejárat felett
• 
  Omladozó falak
• 
  A háttérben az óratorony
• 
  Szent Veneranda templom
• 
  A kevés renovált épület egyike
• 
  A városba vezető akvadukt
• 
  Az óvárosi vár bejárata

Jegyzetek

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Stari Bar témájú médiaállományokat.

• Tim Clancy: Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró (Alexandra, 2008) ISBN 978-963-370-779-1
• Annalisa Rellie: Montenegro (Bradt Travel Guides, 2012) (angolul) ISBN 978-1841623818
• Bács Gyula: Jugoszlávia (Panoráma útikönyvek, 1983) ISBN 963-243-262-2