Pakisztáni Néppárt

Pakisztáni Néppárt پارٹی


Mottó: Iszlám a vallásunk, demokrácia a mi politikánk, szocializmus a mi gazdaságpolitikánk; minden hatalom a népé.
Adatok
Elnök	Bilával Bhutto Zardári és Aszif Ali Zardári

Alapítva	1967.
Székház	Pakisztán Iszlámábád Parlamenti Lodzsa Központi Titkárság

Ideológia	iszlám szocializmus
Politikai elhelyezkedés	balközép
Nemzetközi szövetségek	Szocialista Internacionálé
Hivatalos színei	fekete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pakisztáni Néppárt پارٹی témájú médiaállományokat.

A Pakisztáni Néppárt (PN) (urduul: پاکستان پیپلز پارٹی, angol: Pakistan People's Party – PPP): egy balközép iszlám szocialista politikai párt Pakisztánban, mely a Szocialista Internacionálé tagja. 1967-es alapítása óta Pakisztán egyik meghatározó politikai pártja, 1971-től 1977-ig domináns kormánypárt és a kettészakadt ország újraalapításának vezetője, Mohammad Ziaul Hakk katonai diktatúrája alatt az ellenzék fő központja. 1988-tól 2000-ig kétpártrendszerben felváltva kormánypárt és fő ellenzéki párt, majd Pervez Musarraf diktátor ellenzékének jelentős része, 2008-tól 2013-ig újonnan kormánypárt. A 2013-as általános választások óta támogatottságából vesztett, de továbbra is jelentős politikai erő. Összesen négy miniszterelnököt állított, és 23 éven át irányította a szövetségi kormányzatot, ezenkívül tartósan Szindh tartomány legerősebb pártja.

Gazdaságpolitikájában balközép, történelmileg szocialista, külpolitikában erősen nacionalista és India-ellenes. Társadalmi témákban a többi jelentősebb párthoz képest szekulárisabb és liberálisabb, támogatja a nők jogait és bizonyos mértékben a vallási kisebbségekkel szembeni toleranciát, de szorosan kötődik az iszlám államvallási státuszához és az Ahmadijja kisebbség elleni állami diszkriminációhoz. Képviseli a szindhi regionalizmust, de nemzeti szintű pártként áll ki, komolyan részt vesz az ország lakosságának többségét kitevő Pandzsáb politikájában. Ellenzi a Pakisztán territoriális egységét megkérdőjelező regionális nacionalista mozgalmakat; alapítása és Pakisztán felbomlása között erősen ellenezte a többségi Kelet-Pakisztán (a mai Banglades) autonómiára való törekvését, és a katonaság pártját fogta annak lakossága ellen az 1971-es háborúban. A párt mottója a következő: „Iszlám a vallásunk, demokrácia a mi politikánk, szocializmus a mi gazdaságpolitikánk; minden hatalom a népé.”

Sok más dél-ázsiai párthoz hasonlóan a Néppárt vezetése dinasztikus, a pártalapító Zulfikar Ali Bhutto-t kizárólag családtagjai követték a párt elnökeként, többek között lánya, Benazír Bhutto, majd halála után Benazír özvegye, Aszif Ali Zardári és fiuk, Bilával Bhutto Zardári. Vezető tagjait sokkal tanultabbnak tekintik, mint a többi jelentős pártét. Néhány tagja olyan helyeken tanult, mint a Harvard Egyetem, az Oxfordi Egyetem, a Cambridge-i Egyetem, a Dél-kaliforniai Egyetem és a Kaliforniai Egyetem, Berkeley. A 2002-es választásokon a párt helyett a Pakisztáni Néppárt Parlamentaristái (PNP, Pakistan People's Party Parliamentarians – PPPP) néven alakított társpárt indult, hogy teljesítse a Musarraf-rezsim által megváltoztatott választási szabályokat.

Története

Eredete és első kormányzása (1967-77)

1967 november 30-án alapította Zulfikar Ali Bhutto korábbi külügyminiszter a nyugat-pakisztáni szocialista intelligencia képviselőivel együtt. Első éveiben részt vett az Ayub Khan katonai diktatúráját megdöntő tömegmozgalomban, majd populista kampánnyal Nyugat-Pakisztán legjelentősebb pártja lett az 1970-es választásokon, maradandó támogatást nyerve a szegényebb és alsó középosztálybeli szavazók között. A választásokat követő alkotmányozó tárgyalások, majd a kudarcuk után kitörő háború alatt Yahya Khan tábornok és a hadsereg oldalára állt a lakosság kelet-pakisztáni többsége ellen. Miután Kelet-Pakisztán Bangladesként független állammá vált, a Néppárt hatalomra került az ország megmaradt részében, 1971-től 1977-ig Bhutto vezetésével Pakisztán domináns pártja volt. Ezen időben a párt egyre inkább Bhutto személyes irányítása alá került, vele különböző nézeteket valló párttagok elvesztették befolyásukat.

A Zia-rezsim ellenzéke (1977-88)

A néppárti kormányt 1977-ben megdöntötte a hadsereg Mohammad Ziaul Hakk tábornok vezetésével, akinek diktatúrája alatt a párt az ellenzék központja lett.

A demokratikus kétpártrendszerben (1988-2000)

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A Musarraf-rezsim alatt (2000-2008)

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

2008-as általános választások

Benazír Bhutto 2007. december 27-i meggyilkolását követően a januárra tervezett általános választásokat február 18-ára halasztották. A Nemzeti Parlamentben a PN nyerte el a legtöbb, összesen 84 mandátumot. Asif Ali Zardari társelnök a következőket mondta: "Pakisztán olyan úton haladt, mely az örökké tartó diktatúra felé vezet." Ezzel együtt felkérte a Pakisztáni Muzulmán Liga (M) vezetőjét, volt miniszterelnököt, Nawaz Sharifot, hogy a két párt alkosson koalíciót. Amennyiben ez megtörténik, a két párt a 342 tagú parlamentben a szavazatok több mint felét tudhatja majd magáénak.

Egy 2008. március 9-én Pundzsábban tartott sajtótájékoztatón a Pakisztáni Muzulmán Líga (N) és a PN vezetői, Nawaz Sharif és Asif Ali Zardari hivatalosan is megkötötték a koalíciós kormányzásról szóló megállapodást, ami feljogosította az MP-PML koalíciót a közös kormányzásra, melynek keretein belül mindkét párt egyetértett abban, hogy a Pervez Musharaf által 2007. november 3-án bevezetett rendkívüli állapot elején elbocsátott bírákat az új szövetségi kormány megalakulását követő 30 napon belül visszahelyezi eredeti állásaikba, a miniszterelnök-jelöltet mindkét párt támogatni fogja, amennyiben az a két párt programjának megfelelő programmal lép fel. Sharif a sajtónak azt állította, hogy a Demokrácia Kartáját Shaheed {Mártír} Benazir Bhutto és Sharif állította össze. A sajtótájékoztatón elsőként felszólaló Zardari azt mondta, hogy a meggyilkolt Bhuttónak egy PN-PML-N koalíció volt az álma, és ez az álom ezen a napon megvalósult.

A megállapodás Burban egyezmény néven vált ismertté. Zardari a miniszterelnöki posztra Sharifot jelölte, aki ezt boldogan el is fogadta. Az új kormány első ülése 2008. március 17-én kezdődött, ahol a PN bejelentette, hogy a következő néhány nap folyamán itt fog eldőlni véglegesen, kit fognak miniszterelnökké jelölni, azonban Nawaz Sharif a BBC-nek megerősítette, hogy mivel őt már felkérték miniszterelnök-jelöltnek, őt már ki is választotta a PN, csak még nem jelentették be. Zardari erre a posztra szóba sem jöhet, azonban mivel az ezt megelőző héten tisztázta magát az utolsó korrupciós vád alól is, a parlamentben fog kapni egy képviselői helyet. 2008. március 23-án bejelentették, hogy az ország új miniszterelnöke Juszuf Raza Gilani, a parlament volt házelnöke, a PN elkötelezett tagja. Egyben megerősítették, hogy Gilani ki fogja tölteni az ötéves periódust. Azonban olyan spekulációk láttak napvilágot, hogy Gilami csak addig lesz ideiglenes miniszterelnök, míg Zadari nem töltheti be ezt a tisztséget. Pervez Musarraf egyetértett a parlament döntésével, így 12 év óta először a Pakisztáni Néppárt alakíthat kormányt.

A demokrácia visszatérése óta (2008-)

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Emlékezetes vezetők

Zulfikar Ali Bhutto, volt a Pakisztáni Néppárt alapítója és az első elnöke. Felesége, Nusrat Bhutto követte őt a párt élén, és az 1980-as években ő töltötte be a pozíciót.^[1] 1982-ben Nusrat Bhuttonak, mivel rákos volt, engedélyezték, hogy gyógykezelés idejére elhagyja az országot, és több évig kint maradt. Ekkor lánya, Benazir Bhutto lett a párt ideiglenes vezetője, azonban papíron továbbra is Nusrat maradt az elnök^[2] egészen 1983 szeptemberéig.^[3] 1984 januárjára Benazirt támogatták, hogy legyen a párt elnöke.^[4] Egész életre elnökké választották,^[5] és így egészen 2007. december 27-ei meggyilkolásáig betöltötte a posztot. 19 éves fia, Bilával Bhutto Zardári és apja, Aszif Ali Zardári lett kijelölve a párt elnökévé a december 30-ei ülésen.^[6]

Elnökök

Zulfikar Ali Bhutto (1967–1979)
Nuszrat Bhutto (1979–1983)
Benazír Bhutto (1983–2007)
Bilával Bhutto Zardári és Aszif Ali Zardári (2007–)

Egyéb vezetők

Aitzaz Ahsan
Makhdoom Amin Fahim
Qaim Ali Shah
Shehrbano Rehman

Kapcsolódó szócikkek

Külső hivatkozások

Angol honlapjuk
Urdu honlapjuk
A Pakisztáni Néppárt parlamenti képviselői^{[halott link]} frissített hírek és információk a PN-ről.
Benazir Bhutto lap

Jegyzetek

↑ Reuters News Agency, "Pakistan rally halted before march begins", Globe and Mail, August 29, 1983
↑ Hall, Carla, "The April of Her Freedom Five Years Later, Benazir Bhutto's Plea for Pakistan", Washington Post, 1984. április 4.
↑ "Mrs. Bhutto Asks Army To Overthrow Zia", New York Times, 1983. szeptember 23.
↑ "Miss Benazir Bhutto, the daughter of the former Prime Minister, Zulfikar Blutto, and chairman of the Pakistan People's Party has been released from detention and has gone to Paris to be with her cancer-stricken mother", Financial Times, 1984. január 11.
↑ Musharraf’s Political Future Appears Troubled, New York Times, David Rohde, 2007 december 28.
↑ „Bhutto's son, husband to be co-leaders of party”, Reuters. [2007. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. december 30.)

Források

Bass, Gary J.. The Blood Telegram – Nixon, Kissinger and a Forgotten Genocide. New York: Alfred A. Knopf (2013). ISBN 978-8184005769
Cheema, Moeen H.. Courting Constitutionalism – The Politics of Public Law and Judicial Review in Pakistan. Cambridge University Press (2021). ISBN 978-1108913065
Jaffrelot, Christophe. The Pakistan Paradox – Instability and Resilience. Hurst Publishers (2015). ISBN 978-1849043298
Jalal, Ayesha. The Struggle for Pakistan – A Muslim Homeland and Global Politics. Harvard University Press (2014). ISBN 978-0674979833