Otto Ernst Remer

Ernst Otto Remer
Született	1912. augusztus 18. Neubrandenburg, Német Birodalom
Meghalt	1997. október 4. (85 évesen) Marbella, Spanyolország
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Szolgálati ideje	1932 – 1945
Rendfokozata	Vezérőrnagy
Egysége	Führer-kísérődandár (Führer–Begleitdivision)
Csatái	második világháború
Kitüntetései	Német Arany Kereszt Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Otto Remer témájú médiaállományokat.

Otto Ernst Remer (Neubrandenburg 1912. augusztus 18. – Marbella 1997. október 4.) német katonatiszt a Wehrmacht kötelékében. Jelentős szerepet töltött be az 1944. július 20-i államcsíny leverésében. A háború után Gerhard Krüger és Fritz Dorls mellett társalapítója volt a Szocialista Birodalmi Pártnak (Sozialistische Reichspartei – SRP), amelyet 1952-ben betiltottak.

Életrajza

Katonai karrierje

1932-ben érettségizett, majd rögtön belépett a hadseregbe. Gyorsan haladt a katonai ranglétrán. A hadapródból már 1935-ben hadnagy lett és a gyalogságnál töltött be csapattiszti posztokat. Hat évvel később századossá léptették elő, 1942-ben a Großdeutschland páncélgránátos-ezredhez helyezték zászlóaljparancsnoknak, majd hamarosan őrnagyi rendfokozatot kapott, amellyel, 1944-ben a berlini Großdeutschland ezredhez került parancsnokként.^[1]

Az államcsíny alatt

1944. július 20-án robbanás történt a Wolfschanze, vagyis a Farkastanya helyzetmegbeszélő barakkjában,^[2] amit egy, Hitler meggyilkolására készített bomba okozott. A bombát a Walküre hadműveletben aktívan részt vevő Claus Schenk von Stauffenberg hagyta a barakkban, majd távozott.^[3] Nem sokkal később értesítette a Berlinben tartózkodó Olbricht tábornokot a merényletről, aki parancsot adott - von Hase altábornagyon keresztül - Remernek, hogy foglalja el a város legfontosabb pontjait, valamint, hogy biztosítsa a hadügyminisztérium épületét, és fogja el Joseph Goebbelst. Remer - mivel nem tudta, hogy Hitler valójában nem halt meg - körülzáratta a kormánynegyedet, majd a Propagandaügyi Minisztériumba ment letartóztatni Berlin gauleiterét.^[4] A propagandaminiszter éppen telefonált, amikor Remer belépett az irodájába. Remer tájékoztatta a parancsról és annak körülményeiről Goebbelst. A gauleiter, miután felhívta Remer figyelmét a Führernek tett esküjére, átadta a telefont, és Remer meggyőződhetett arról, hogy Hitler valóban él. A Führer utasította, hogy menjen a Bendler-straßéra, és verje le az összeesküvést.^[5] Remer ekkor újra kivonult az utcára, de most már az összeesküvők ellen. Kis egységek élén küldött tiszteket a különböző katonai pontokhoz, és majdnem mindenhol eredményt ért el azzal az üzenettel, miszerint Hitler él.

A háború végéig

A sikertelen hatalomátvétel után előléptették ezredessé, valamint új pozícióba helyezték. Hitler főhadiszállásának parancsnoka lett.^[6] Később azonban elmozdították és a kísérőhadosztály parancsnokává nevezték ki.^[7] 1944 augusztusa és októbere között Rastenburgban tartózkodott. A következő év januárjától az ardenneki offenzívában vetették be, majd újra Hitler védőosztagához került, mint a Führer-kísérődandár parancsnoka, azonban májusban hadifogságba esett.

A háború után

1947-ben elbocsátották a hadifogságból. Három évvel később Gerhard Krüger és Fritz Dorls társaságában megalapította a szélsőjobboldali Szocialista Birodalmi Pártot, amit két évvel később betiltottak. 1982-ben az Ulrich von Hutten Baráti Kört, 1983-ban a Német Szabadságmozgalmat szervezte, valamint alapította meg. Nézetei miatt többször is elítélték, főleg bujtogatásért, faji gyűlöletre valamint rasszista szidalmazásra való uszításért. 1991-től a Remer-Depesche kiadója. A holokauszt-tagadó újság miatt a szövetségi törvényszék jóváhagyott egy ellene szóló letartóztatási parancsot. A letartóztatás elől Spanyolországba szökött, és annak Marbella nevű városában hunyt el 1997. október 4-én.^[1]

Karaktere filmeken

• Hinrich Köhn – 1969: Felszabadítás^[8][9]
• Harsányi Gábor – 1983: Lélekvándorlás^{[10][11][M. 1]}
• Timothy Watson – 1990: Megölni Hitlert^[12][13]
• Enrico Mutti – 2004: Stauffenberg – A Valkűr hadművelet^[14][15]
• Thomas Kretschmann – 2008: Valkűr^[16][17]

Megjegyzések

1. ↑ Hernádi Gyula 1979–ben bemutatott azonos című színművéből.

Hivatkozások

Források

• Matthias Uhl, Henrik Eberle. A Hitler-dosszié. Park Könyvkiadó, 590. o. (2006). ISBN 963-530-716-0 
• Port.hu
• IMDb
• Életrajza a Grossdeutschland for Combat Mission oldalon
• Életrajza a Szent Korona Rádió oldalán, a Haditudósító lap nyomán