Otto Bauer

Otto Bauer
Született	1881. szeptember 5. Bécs
Elhunyt	1938. július 4. (56 évesen) Párizs
Állampolgársága	osztrák
Házastársa	Helene Bauer
Foglalkozása	politikus diplomata filozófus forradalmár író publicista lapszerkesztő
Tisztsége	az osztrák Nemzeti Tanács képviselője az osztrák Nemzeti Tanács képviselője az osztrák Nemzeti Tanács képviselője az osztrák Nemzeti Tanács képviselője
Iskolái	Bécsi Egyetem
Kitüntetései	Katonai érdemkereszt
Sírhelye	Wiener Zentralfriedhof
weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Bauer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Otto Bauer (Bécs, 1881. szeptember 5. – Párizs, 1938. július 4.) osztrák szociáldemokrata politikus és államférfi volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségi problémáinak megoldását a nemzetállamok létrehozásában látta. Az első világháború után Ausztria Németországhoz való csatlakozásának egyik legjelentősebb támogatója volt.

Élete

Otto Bauer 1881. szeptember 5-én született Bécsben egy zsidó^[1] származású osztrák család gyermekeként. Korai munkássága során „Die Zukunft” (a jövő) néven megalapította a szocialista oktatási mozgalmat és számos folyóiratban jelentetett meg cikkeket, majd 1904-től a párt parlamenti frakciójának titkári tisztségét látta el. Az elméleti kérdésekben való tisztánlátását és tehetségét példázta az 1907-ben megjelentetett „Die Nationalitätenfrage und die Sozialdemokratie” (A nemzetiségi kérdés és a szociáldemokrácia) című publikációja is. Ebben a nemzetiségi ellentéteket az osztályharchoz hasonlította és helyesen megjósolta az első világháborút követő, a dunai régiót érintő események jelentős részét.^[2]

Az első világháborúban katonai szolgálatot látott el és orosz hadifogságba esett. 1917-ben hazatérve a párt baloldali szárnyának vezetője lett. A háború végén osztrák külügyminiszterré nevezték ki. 1919. március 2-án egy titkos csatlakozási szerződést kötött Németországgal, amelyet a szövetségesek elutasítottak. Bauer erről a periódusról részletesen az 1923-ban megjelentetett „Die österreichische Revolution” (az osztrák forradalom) című művében írt. 1919 júliusában lemondott a külügyminiszteri tisztségről, de pártjának meghatározó alakja maradt. 1929-től 1934-ig az Osztrák Nemzeti Tanács tagja volt. A sikertelen 1934-es bécsi szocialista felkelés után előbb Csehszlovákiába, majd Franciaországba menekült. 1938. július 4-én hunyt el Párizsban.^[2]

Magyarul

• A szociálizmus útja; ford. Somogyi Béla; Népszava, Bp., 1919 (Munkáskönyvtár)
• A kapitalizmus világképe. Bevezető a szocialista filozófiába; ford. Szerdahelyi Sándor; Népszava, Bp., 1946 (A szocialista tudás könyvtára)
• Karl Kautsky: Az erőszak határai / függelék 1. Otto Bauer: Elhibázott volt-e a felkelés?, függelék 2. A szerző válasza Otto Bauernak; ford. Kelemen József, bev. Mónus Illés; Esztergályos J., Bp., 1935 (A szocialista tudás könyvtára)

Jegyzetek

1. ↑ Abraham Malamat, Haim Hillel Ben-Sasson. A history of the Jewish people. George Weidenfeld and Nicolson Ltd., 950. o. (1976). ISBN 067 4397 312 
2. ↑ ^{a b} Encyclopedia Britannica (Library Edition): Otto Bauer (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. július 27.)^{[halott link]}

Források

• Encyclopedia Britannica: Otto Bauer^{[halott link]} (angolul)
• Abraham Malamat, Haim Hillel Ben-Sasson: A history of the Jewish people, 950. oldal(angolul)