Makranc

Makranc (Mokrance)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Kassa-környéki
Rang	község
Első írásos említés	1318
Polgármester	Szalay Gábor
Irányítószám	044 58
Körzethívószám	055
Forgalmi rendszám	KS
Népesség
Teljes népesség	1367 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	58 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Terület	23,41 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 35′ 50″, k. h. 21° 01′ 00″48.597222, 21.01666748.597222°N 21.016667°EKoordináták: é. sz. 48° 35′ 50″, k. h. 21° 01′ 00″48.597222, 21.01666748.597222°N 21.016667°E
Makranc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Makranc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Makranc (szlovákul: Mokrance) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.

Fekvése

Kassától 24 km-re délnyugatra, az Ida-patak partján fekszik.

Története

1217-ben a pápai tizedjegyzékben említik először az egri püspökség birtokaként. 1317-ben „villa Mokranch” néven szerepel az egri püspökség oklevelében, melyben tizedét az egri káptalannak adja. Ekkor már részben az Aba nemzetség birtoka. 1323-ban Jányok határleírása során Markard Imre fia Miklós birtokaként említik. 1343-ban tűnik fel Felső Makranc, amely a mai falutól északra feküdt. 1365-ben Szikszay Imre fia Péter a birtokosa. 1402-ben Luxemburgi Zsigmond más birtokokkal együtt Makrancot is hívének, Perényi Péternek adta. Nagyida várának felépültével annak tartozéka lett. 1410-ben felmentést kapott a vámfizetés alól. A 15. században valószínűleg a Rozgonyiak birtoka, 1425 és 1438 között Rozgonyi Péter volt az egri püspök. 1473-ban a Turczai család szerezte meg, de 1512-ben újra megszerzik a Perényiek.

A század közepén lakói reformátusok lettek. 1566-ban a császári katonaság lerombolta Nagyida várát, így annak uradalma is megszűnt. A török pusztítások következtében lakosságának száma lecsökkent. 1630-ban mindössze kettő portája volt gazdák kezében, emellett egy és negyed zsellérportája volt. A 18. század első felétől különböző nemesi családok birtokolták. 1715-ben egy, 1720-ban három háztartása létezett. 1722-ben 37 háztartása volt, mely 10 nemesi családhoz tartozott.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MAKRANCZ. Magyar falu Abaúj Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Szepsihez nem meszsze, és annak filiája, fája nints, földgye termékeny.”^[2]

Első temploma a 18. században épült, azonban a 19. században egy tűzvészben annyira megsérült, hogy 1885-ben le kellett bontani. Helyette 1907-ben új templomot építettek. 1828-ban 130 háza és 945 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Makrancz, magyar falu, Abauj vmegyében, Szepsihez egy órányira: 820 kath., 7 evang., 64 ref., 26 zsidó lak. Kath. és ref. fil. templomok. Ékesíti a Bánó uraság szép lakháza. F. u. többen. Ut. p. Kassa.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Nyugatra innen fekszik Makrancz, 135 házzal 771 magyar és tót ajku lakossal. postája és távirója Szepsi. A község hajdan jelenlegi helyétől mintegy másfél kilométernyire északra feküdt. Miután egy tűzvész teljesen elpusztította, épült föl mostani területén. Temploma, melyet 1885-ben lebontottak, még a husziták idejéből ered és kőfallal volt körülvéve. A templom falából még most is őriznek két feliratos kőtáblát, melyeknek szövegét még nem tudták megfejteni.”^[4]

A trianoni diktátumig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 853-an, túlnyomórészt magyarok lakták.

2001-ben 1321 lakosából 831 szlovák és 467 magyar volt.

2011-ben 1366 lakosából 946 szlovák és 375 magyar.

Nevezetességei

Szent István király tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1907-ben épült neogótikus stílusban.

Közlekedés

Vasúti

Bővebben: Makranc megállóhely

Jegyzetek

További információk

• Községinfó
• Makranc Szlovákia térképén
• E-obce.sk