Mária román királyné

Mária királyné
Született	1875. október 29. Ashford; Anglia
Elhunyt	1938. július 18. (62 évesen) Szinaja; Románia
Állampolgársága	román brit ( – 1927. április 12.) brit (1927. április 12. – )
Házastársa	I. Ferdinánd román király
Gyermekei	Károly trónörökös herceg Erzsébet görög hercegnő Mária hercegnő Miklós herceg Ilona hercegnő Mircea herceg(wd)
Szülei	Marija Alekszandrovna Romanova orosz nagyhercegnő I. Alfréd szász–coburg–gothai herceg
Foglalkozása	naplóíró betegápoló művész
Tisztsége	Consort of Romania (1914. október 10. – 1927. július 20.)
Kitüntetései	Fehér Sas-rend Decoration of the Royal Red Cross díszdoktor (1930)[1]
Halál oka	májzsugor
Sírhelye	Curtea de Argeș-i kolostor
Mária királyné aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária királyné témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

„Nagy” Mária román királyné, született Mária edinburgh-i hercegnő (angolul: Princess Marie of Edinburgh, németül: Prinzessin Marie von Sachsen–Coburg–Gotha, románul: Regina Maria a României, teljes nevén Marie Alexandra Victoria; (Ashford(wd), 1875. október 29. – Szinaja, 1938. július 18.) edinburgh-i, brit és szász–coburg–gothai hercegnő, házassága révén Románia királynéja.

Származása és gyermekkora

Mária hercegnő az Eastwell Parkban született 1875-ben, Alfréd brit királyi és edinburgh-i herceg és Marija Alekszandrovna orosz nagyhercegnő legidősebb leányaként. December 15-én a windsori királyi kastély magánkápolnájában keresztelték meg anglikán szertartást szerint, keresztszülei között ott volt Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné, Alekszandr Alekszandrovics orosz cárevics, Alexandra walesi hercegné és Alexandrina szász–coburg–gothai hercegné.

A hercegnőnek három húga volt, Viktória Melitta, Alexandra és Beatrix hercegnők. A családi körökben „Missy” becenéven emlegetett Mária hercegnő Viktória Melittához állt közelebb; a nővérek egy életen át rendszeres levelezést folytattak. Alfréd herceg tagja volt a Brit Királyi Haditengerészetnek, így amikor szolgálatot teljesített, a család gyakran elkísérte őt. A testvérek ennélfogva igen sok időt töltöttek külföldön, elsősorban Málta szigetén. Később, miután édesapjuk megörökölte Szász–Coburg–Gotha hercegségét, a család Németországba költözött.

Házassága és gyermekei

A kor szépségeként számon tartott Mária hercegnőbe hamar beleszeretett első unokatestvére, György walesi herceg, aki házassági ajánlatot is tett neki. Mindkettejük édesapja támogatta a tervet, ellenben Mária édesanyja, Marija Alekszandrovna heves ellenszenvet érzett a brit királyi családdal szemben, és megakadályozta a frigyet. A volt orosz nagyhercegnő azt szerette volna, ha leánya valamelyik külföldi uralkodócsaládba házasodik be.

Mária hercegnőnek egy ideig udvarolt Nyikolaj Alekszandrovics orosz cárevics is, a nagyherceg szívét végül mégis Alix hesseni hercegnő nyerte el.

A hercegnő felkeltette Erzsébet román királyné figyelmét is, aki megfelelő feleséget keresett unokaöccse és egyben örökbefogadott fia, Ferdinánd román királyi és hohenzollern–sigmaringeni herceg számára. A herceg a szép Elena Văcărescu román arisztokrata leány kegyeiért küzdött, választását azonban amellett, hogy a király ellenezte, lehetetlenné tette a román alkotmány is. A román uralkodó unokatestvéréhez, II. Vilmos német császárhoz fordult segítségért, aki Mária hercegnőt ajánlotta feleségként. 1893. január 10-én Ferdinánd herceg három esküvői szertartás – polgári, katolikus és protestáns – keretében Sigmaringen kastélyában házasságra lépett Mária hercegnővel. Kapcsolatukból hat gyermek származott:

• Károly királyi herceg (1893–1953), később Románia királya
• Erzsébet királyi hercegnő (1894–1956), házassága révén Görögország királynéja
• Mária királyi hercegnő (1900–1961), házassága révén Jugoszlávia királynéja
• Miklós királyi herceg (1903–1978), gyermektelenül hunyt el
• Ilona királyi hercegnő (1909–1991), házassága révén osztrák főhercegné, magyar és cseh királyi és toszkánai hercegné
• Mircea királyi herceg (1913–1916), kisgyermekként elhalálozott.

Annak ellenére, hogy hat gyermekük született, Ferdinánd herceg és Mária hercegné házassága mégsem volt boldog. Az utolsó gyermek, Mircea herceg születése előtt a hercegné viszonyt folytatott Barbu Știrbey herceg-politikussal; Mircea hercegnek pedig barna szeme volt, szemben Ferdinánd és Mária kék szemszínével. Ilona hercegnő biológiai apjáról a történészek máig vitát folytatnak; noha a hercegnő későbbi elmondása szerint ténylegesen Ferdinánd király leánya volt.

Mária hercegné a szóbeszéd szerint bensőséges viszonyban állt Loïe Fuller amerikai színésznővel is, a kapcsolat kettejük között több volt puszta barátságnál, azonban ennek nem volt sok alapja.^[2]

Román királynéként

„Mária hercegnő nagyon bájos, szereti a táncot, a színházat és a legkülönfélébb sportokat. Sajnos elég gőgös, és legalábbis mostanáig nem tudta elnyerni a román nép rokonszenvét”^[3] – írta Erzsébet királyné nem sokkal a trónörökös házasságkötését követően. A két asszony között bizonyos mértékig rivalizálás alakult ki, hiszen mindketten nagyravágyóak és írói tehetséggel megáldottak voltak. 1914. október 10-én I. Károly király halálával Ferdinánd hercegre száll a korona, ámbár koronázására nem kerül sor az első világháború miatt. „Királyné vagyok! Népemhez tartozom, érte kell élnem, és lelkemben a félelemnek nincs többé helye…”^[4] – emlékezett meg trónra kerülésének napjáról Mária királyné.

Az új királyné hamar megnyerte magának az emberek rokonszenvét önfeláldozó magatartásával és példamutatásával. Az egykori anyakirálynéhoz hasonlóan ő is személyesen ápolta a sebesült katonákat a Vöröskereszt önkénteseként; valamint Országom címmel írt könyvének eladásából származó minden bevételét a Vöröskereszt számára ajánlotta fel. A háborút súlyosbító tífuszjárvány idején is folytatta ápolói tevékenységét: „Ez [a bátorság] nem érdem. Nekem sebezhetetlennek kell lennem!”.^[4] Jószolgálati tevékenységei mellett a politikában is jelentős szerepet játszott; részt vett a román háborús tervezet kidolgozásában is, amelyhez kapcsolatai révén az Amerikai Egyesült Államoktól szerzett pénzt. A háború végeztével Ion Brătianu miniszterelnök segítségül hívta a királynét Versailles-ba, hogy az uralkodóné képviselje országát, és járjon el érdekében a nagyhatalmak vezetőinél. A királyné lépése nagy szenzációnak számított, a sajtó a „Regina soldat” (Katonakirályné) nevet adta neki, utalva ezzel politikai szerepvállalására. Közbenjárásának köszönhetően Románia megszerezte Erdélyt, Besszarábiát, illetve Bukovina és a Bánság egyes részeit.

1922. október 15-én az erdélyi Gyulafehérvár, azaz Alba Iulia városában bizánci pompát idéző keretek között királlyá és királynévá koronázták a román uralkodópárt. A ceremónia alkalmából külön katedrálist építtettek; a „nagy” jelzővel illetett Mária királyné saját maga tervezte meg bizánci stílusú koronáját. A fejéket a Falize-ház készítette el, és I. Ferdinánd király helyezte felesége fejére. A hatalmas népszerűségnek örvendő királyné azzal fejezte ki ragaszkodását országa irányába, hogy előszeretettel öltött magára román népviseletet, legtöbb bútora népművészeti elemeket hordozott. Később még anglikán vallását is feladta; átkeresztelkedett a román ortodox vallásra. A királynét a népművészet mellett érdekelte a festészet, a zene és kertművészet is. Elődjéhez hasonlóan tehetségesen írt könyveket és egyéb irodalmi műveket. A romániai francia nagykövet jellemzése szerint „…páratlan angol tökéletesség, harmóniában a varázsos szláv vonzerővel és a ragyogó szépséggel…”.^[4] A királynét, aki kedvelte a finom ékszereket és a szép ruhákat, kora egyik legelegánsabb asszonyának tartották.

Kapcsolata legidősebb fiával, Károly herceggel kezdetben jól alakult; idővel azonban a trónörökös neheztelni kezdett édesanyjára a Știrbey herceggel fenntartott románc miatt. Mária királyné dinasztikus kapcsolatot teremtő hitvest óhajtott fiának; Károly herceg viszont 1918-ban titokban feleségül vette Janka Zizi Lambrinót, mit sem törődve az ezt tiltó alkotmánnyal és szülei elvárásával. A házasság nyilvánosságra kerülése nagy botrányt kavart, nemcsak a közvéleményben, de a királyi családban is. Lambrinót és a trónörököstől született fiát Franciaországba száműzték, házasságukat felbontották. A szülői akarattal továbbra is dacoló herceg kénytelen volt 1921 márciusában feleségül venni Ilona görög királyi hercegnőt, a görög király leányát. A kezdetektől fogva boldogtalan házasságból egyetlen gyermek, Mihály herceg született. A trónörökös viszonyt kezdett egy katonatiszt nejével, Magda Lupescuval, majd 1926. január 1-jén lemondott trónigényéről. Így amikor 1927. július 20-án meghalt I. Ferdinánd király, a trónon unokája, Mihály herceg követte. A hatéves gyermeket édesanyja, Ilona hercegné és Mária anyakirályné vezette beiktatásán. Miután Károly herceg mégis visszatért Romániába, és saját fia ellenében II. Károly néven királlyá kiáltotta ki magát, Mária anyakirályné visszavonult a nyilvánosságtól.

A számára építtetett Balcsik-palotában talált otthonra, ahol idejét könyvírással töltötte. Memoárjainak Az életem története címet adta, és ekkoriban fogadta el a bahái hitet. 1938. július 18-án hunyt el Peleș kastélyában; halálhíre megdöbbenést és mély megrendülést váltott ki a román népből. Kívánságának megfelelően Bukarestben tartották temetési szertartását, majd Curtea de Argeșben, a román királyi család mauzóleumában helyezték örök nyugalomra, férje oldalán. Szívét különválasztották testétől; a királyné számára oly kedves Balcsik-palotában őrizték. 1940-ben, amikor Balcsik bolgár fennhatóság alá került, a szíve átkerült a törcsvári kastélyba. 2015 novemberében a szívet a Román Nemzeti Múzeum átadta a szinajai Pelișor-kastélynak.^[5]

Emlékezete

• 2006-ban a román lakosok A 100 legnagyobb román listáján a 37. helyre választották
• 2005-ben a Román Haditengerészet a Regina Maria névre keresztelte a Brit Haditengerészettől vásárolt hadihajót
• Dorothy Parker megemlíti híres versében, a Kommentben

Magyarul megjelent művei

• Mária királyné: Kandi Klára kalandjai; ford. Szeghő Imre; Lepage, Cluj-Kolozsvár, 1925

Jegyzetek

Irodalom

• Boulay, Cyrille: Királyi legendák – Az európai királyi udvarok közelről; Magyar Könyvklub; ISBN 963-547-931-X; 60–67. oldal
• Easterman, A. L.: King Carol, Hitler, and Lupescu; Victor Gollancz Ltd., London, 1942
• Bestenreiner; Erika: Prinzessin Maria von Großbritannien und Coburg, Königin von Rumänien; a Die Frauen aus dem Hause Coburg című művében, Piper, München, 2008; 224–290. oldal
• Koszta István: Mária román királynő párizsi követsége. Levelek, feljegyzések, levéltári okmányok, emlékiratok, naplórészletek Mária román királynő 1919-es párizsi követjárásáról. Nem (csak) Erdély volt a tét II.; bev. Borsi-Kálmán Béla; Kárpátia Stúdió, Bp., 2011 (Nagy Magyarország dokumentum)

Források

• Életrajzi adatok

További információk

• Képek, cikkek, érdekességek (angolul)
• Életrajza (angolul), (franciául)
• Damenmode von heute (németül)