Ligetszépe (növénynemzetség)

Ligetszépe
A parlagi ligetszépéről (Oenothera biennis) készült illusztráció
A parlagi ligetszépéről (Oenothera biennis) készült illusztráció
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Ligetszépefélék (Onagraceae)
Alcsalád: Onagroideae
Nemzetség-
csoport: 		Onagreae
Nemzetség: Oenothera
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ligetszépe témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ligetszépe témájú kategóriát.

A ligetszépe vagy ligetéke[1] (Oenothera) a ligetszépefélék (Onagraceae) családjának névadó nemzetsége, melybe közel 200 lágy szárú növényfaj tartozik.

Elterjedésük

A ligetszépefajok Észak- és Dél-Amerika mérsékelt égövi területein, egyes fajok Nyugat-Indiában őshonosak. Európában csak a behurcolásukat követően terjedtek el a 17. században, miközben új, az amerikai kontinensen ismeretlen, hibrid fajok is megjelentek és állandósultak köszönhetően annak, hogy az Újvilágból érkezett ligetszépék között természetes hibridizáció zajlott le, majd az újonnan keletkezett fajok állománya az önmegporzás révén megnőtt, s elkülönült a szülő fajokétól.

Jellemzésük

Lágy szárú növények, általában két-, ritkán egyévesek vagy évelők. Míg egyes fajoknak karógyökere és egyenesen felfelé növő szára van, addig mások teste szétterülő, gyökérzetük pedig mellékgyökérzetszerű. virágaik aktinomorfak, többnyire nagyok, csésze alakúak, egyedüliként magányosan, több virág esetén hosszúkás, fürtszerű virágzatban állnak a száron. A csésze-, illetve a sziromleveleik száma is négy, szirmaik színe gyakran fehér, sárga, rózsaszínű, illetve vöröses (a magyarországi fajoké sárga). Virágaik jellemzője a vacokcsőnek (latinul hypanthiumnak) nevezett megnyúlt virágtengely, mely a szárnak a csészelevelek eredése alatti szakaszán alakul ki. A vacokcső alsó része kissé kiszélesedik, s ebben helyezkedik el az alsó állású magház, illetve ugyanez úgy is megfogalmazható, hogy a csőszerű virágtengely túlnyúlik a magházon. A ligetszépék vacokcsöve sokszor – sziromleveleikhez hasonlóan – színes (pl. sárga vagy pirosas). Virágporuk ragadós, mivel a pollenszemek ragadós viszcinszálakkal kapcsolódnak egymáshoz. Sok ligetszépefajnál megfigyelhető, hogy a virág napnyugta után este vagy éjszaka nyílik, s rövid élete reggelig tart; ezeket a virágokat éjjeli lepkék porozzák meg. Más fajok virágai nappal is nyílnak, s így nappali lepkék, méhek és dongók is részt vesznek megporzásukban; ilyen önmegporzó ligetszépefajok honosodtak meg Európában, de csak az amerikai kontinensen élők között is előfordulnak napközben nyílók. Tokterméseik megnyúlt alakúak, négy kopáccsal nyílnak fel.

A ligetszépefajok egymástól való megkülönböztetésében testfelépítésüket, leveleik alakját, vacokcsövük szőrözöttségét és terméseik sajátosságait veszik leginkább figyelembe.

Élőhelyük

A ligetszépefajok gyakran gyomtársulásokban fordulnak elő. Kedvelik az ember által megbolygatott talajú, száraz termőhelyeket, mint például a vasúti töltéseket, út menti rézsűket, felhagyott ipari területeket, szemétdombokat és más romtalajú (ruderális) helyeket, de megtalálhatók árterekben is.

Felhasználásuk

Szép virágaik miatt egyes fajokat dísznövényként termesztenek: kertekben, sziklakertekben mutatósak. Általában télállók, teljes napfényt igényelnek, a talajok közül a laza, kavicsos, jó vízelvezetésűt kedvelik, a szárazságot jól tűrik. Szaporíthatók magról csakúgy, mint alapi dugványról, illetve a növény nyugalmi időszakában széles gyökereinek szétosztásával. Elszórt magjaik segítségével a termesztésből könnyen kivadulnak és elterjednek (azaz szubspontán növények). A ligetszépékre gyakran gyomnövényként tekintenek.

A 20. századtól kezdve rendszeresen felhasználják őket citológiai, genetikai, keresztezési kísérletekben és mutációkutatásban. Ez elsősorban Hugo de Vries, holland botanikus és genetikusnak köszönhető, aki az elsők között végzett ilyen kísérleteket velük. Azért alkalmasak ilyen kutatásokra, mert közöttük gyakoriak a komplex heterozigóta egyedek (azaz olyan példányok, melyekben ugyanazon gén két mutáns allélja fordul elő); ez leginkább a hibridizációval létrejött, gyakran önmegporzó ligetszépefajoknál ismert. De nemcsak könnyen mutálódnak, hanem az újonnan kialakult tulajdonságaik gyakran meg is őrződnek utódaikban, az új tulajdonságok megjelenése állandósul az utódok külsejében, vagyis könnyen képeznek új fajokat. Az új, hibrid ligetszépefajoknál ezt az állandósult új tulajdonságot egy genetikai rendellenesség, a kromoszómagyűrű-képződés okozza, mely megakadályozza, hogy a szülői (apai és anyai) tulajdonságok keveredve kerüljenek át az utódba, azaz a gyűrűkromoszómák meggátolják, hogy a szülői tulajdonságok esetleg később újra, önállóan megjelenhessenek a következő generációkban.[2]

Egyes fajokat homeopátiás készítményekben is felhasználnak.[3]

Fajok

A nemzetségbe tartozó fajok jó része vitatott rendszertani helyzetű, amit jól mutat, hogy az alábbi listához felhasznált botanikai adatbázisok[4][5][6][7] a nemzetséghez nem teljesen ugyanazokat a fajokat sorolják, illetve míg egyes adatbázisok egyes fajokat faj szinten, mások alfaj szinten, másik faj alá besorolva tárgyalnak. Egyes adatbázisok bizonyos Oenothera-fajokat más nemzetségbe sorolnak, míg más nemzetségbeli fajokat (pl. Gaura) a ligetszépék közé; ez is okozója az adatbázisok eltérésének. Az alábbi lista ennélfogva nem a teljességre törekszik, sőt, egyes felfogások szerint érvénytelen neveket is tartalmaz; amíg azonban nem egységes a fajfelfogás a nemzetségben, addig arra használható a lista, hogy a tudományos nevek jó része megtalálható benne:

  • Oenothera abramsii J. F. Macbr.
  • Oenothera acaulis Cav. – szártalan ligetszépe[7]
  • Oenothera acutissima W. L. Wagner
  • Oenothera affinis Cambess.
  • Oenothera albicaulis Pursh
  • Oenothera ammophila Focke (→ Oenothera oakesiana (A. Gray) J. W. Robbins ex S. Watson[4])
  • Oenothera amplexicaulis (Wooton et Standl.) Tidestr.
  • Oenothera anomala Curtis
  • Oenothera arequipensis Munz et I. M. Johnst.
  • Oenothera argillicola Mack.
  • Oenothera arida W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera arizonica (Munz) W. L. Wagner
  • Oenothera atrovirens Shull et Bartlett (→ Oenothera parviflora L.[4])
  • Oenothera avita (W. M. Klein) W. M. Klein
  • Oenothera bahia-blancae W. Dietr.
  • Oenothera berlandieri (Spach) Steud.
  • Oenothera berteroana Spach (→ Oenothera affinis Cambess.[4])
  • Oenothera biennis L. – parlagi ligetszépe
  • Oenothera bifrons Lindl. (→ Oenothera heterophylla Spach[4])
  • Oenothera bistorta Nutt. ex Torr. et A. Gray (→ Camissonia bistorta (Nutt. ex Torr. et A. Gray) P. H. Raven[4])
  • Oenothera boquillensis (P. H. Raven et D. P. Greg.) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera brachycarpa A. Gray
  • Oenothera breviflora Torr. et A. Gray
  • Oenothera brevipetala W. Dietr.
  • Oenothera caespitosa Gillies ex Hook. et Arn. – gyepes ligetszépe[7]
  • Oenothera calcicola (P. H. Raven et D. P. Greg.) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera californica (S. Watson) S. Watson
  • Oenothera canescens Torr. et Frém.
  • Oenothera capillifolia Scheele
  • Oenothera catharinensis Cambess.
  • Oenothera cavernae Munz
  • Oenothera centaurifolia Steud.
  • Oenothera cespitosa Nutt.
  • Oenothera cheradophila Bartlett (→ Oenothera villosa subsp. strigosa (Rydb.) W. Dietr. et P. H. Raven[4])
  • Oenothera cinerea (Wooton et Standl.) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera clelandii W. Dietr., P. H. Raven et W. L. Wagner
  • Oenothera coloradensis (Rydb.) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera contorta Douglas (→ Camissonia contorta (Douglas) Kearney[4])
  • Oenothera coquimbensis Gay
  • Oenothera cordata J. W. Loudon
  • Oenothera coronopifolia Torr. et A. Gray
  • Oenothera coryi W. L. Wagner
  • Oenothera cruciata Nutt. ex G. Don (→ Oenothera parviflora L.[4])
  • Oenothera curtiflora W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera curtissii Small
  • Oenothera ctenophylla (Wooton et Standl.) Tidestr.
  • Oenothera deltoides Torr. et Frém. – kalitkafű[7]
  • Oenothera deserticola (Loes.) Munz
  • Oenothera drummondii Hook.
  • Oenothera elata Kunth
  • Oenothera elongata Rusby
  • Oenothera engelmannii (Small) Munz
  • Oenothera epilobiifolia Kunth
  • Oenothera erythra (Davidson) J. F. Macbr.
  • Oenothera erythrosepala Borbás – vöröslő ligetszépe,[7] vörösszoknyás ligetszépe[7] (→ Oenothera glazioviana Micheli[4])
  • Oenothera falfurriae W. Dietr. et W. L. Wagner
  • Oenothera featherstonei Munz et I. M. Johnst.
  • Oenothera filiformis (Small) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera filipes (Spach) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera flava (A. Nelson) Garrett
  • Oenothera fremontii S. Watson
  • Oenothera fruticosa L. – cserjés ligetszépe[7]
    • Oenothera fruticosa subsp. glauca (Michx.) Straley – négyszögletes ligetszépe[7]
  • Oenothera fusca (K. Krause) Sprague et L. A. Riley
  • Oenothera gaura W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera glaucifolia W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera glazioviana Micheli
  • Oenothera graciliflora Hook. et Arn.
  • Oenothera grandiflora L’Hér.
  • Oenothera grandis (Britton) Smyth
  • Oenothera grisea (Bartlett) Rostański
  • Oenothera guadalupensis S. Watson (→ Camissoniopsis guadalupensis subsp. guadalupensis (S. Watson) W. L. Wagner et Hoch[4])
  • Oenothera guttata (Greene ex R. R. Gates) Cockerell
  • Oenothera hallii (Davidson) Munz
  • Oenothera hamata (Wooton et Standl.) Tidestr.
  • Oenothera harringtonii W. L. Wagner, Stockh. et W. M. Klein
  • Oenothera hartwegii Benth.
  • Oenothera havardii S. Watson
  • Oenothera heterantha Nutt.
  • Oenothera heterophylla Spach
  • Oenothera hexandra (Ortega) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera hirtella Greene (→ Camissoniopsis hirtella (Greene) W. L. Wagner et Hoch[4])
  • Oenothera howardii (A. Nelson) W. L. Wagner
  • Oenothera humifusa Nutt.
  • Oenothera ignota (Jeps.) Munz
  • Oenothera indecora Cambess.
  • Oenothera jamesii Torr. et A. Gray
  • Oenothera kernensis Munz
  • Oenothera kunthiana (Spach) Munz
  • Oenothera laciniata Hill
  • Oenothera lamarckiana Ser. (→ Oenothera grandiflora L’Hér.[4])
  • Oenothera lamarckiana auct. (→ Oenothera glazioviana Micheli[4])
  • Oenothera lavandulifolia Torr. et A. Gray
  • Oenothera lasiocarpa Griseb.
  • Oenothera latifolia (Rydb.) Munz
  • Oenothera leptocarpa Greene
  • Oenothera lindheimeri (Engelm. et A. Gray) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera linifolia Nutt.
  • Oenothera longiflora L.
  • Oenothera longipedicellata (Small) B. L. Rob.
  • Oenothera longissima Rydb.
  • Oenothera longituba W. Dietr.
  • Oenothera luciae-julianiae W. L. Wagner
  • Oenothera macbrideae (A. Nelson) A. Heller
  • Oenothera macrocarpa Nutt. – Missouri-ligetszépe,[7] alacsonyszárú ligetszépe[7]
  • Oenothera macrosceles A. Gray
  • Oenothera magellanica Phil.
  • Oenothera maysillesii Munz
  • Oenothera mckelveyae (Munz) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera mendocinensis Gillies ex Hook. et Arn.
  • Oenothera mexicana Spach
  • Oenothera missouriensis Sims (→ Oenothera macrocarpa Nutt.[4])
  • Oenothera mollissima L.
  • Oenothera montana Nutt.
  • Oenothera montevidensis W. Dietr.
  • Oenothera multicaulis Ruiz et Pav.
  • Oenothera murdockii S. L. Welsh et N. D. Atwood
  • Oenothera nana Griseb
  • Oenothera neomexicana (Small) Munz
  • Oenothera nocturna Jacq.
  • Oenothera nutans G. F. Atk. et Bartlett
  • Oenothera nuttallii Sweet
  • Oenothera oakesiana (A. Gray) G. T. Robbins et S. Watson – zátonylakó ligetszépe[7]
  • Oenothera odorata Jacq.
  • Oenothera organensis Munz
  • Oenothera orizabae W. L. Wagner
  • Oenothera ovata Nutt. (→ Taraxia ovata (Nutt. ex Torr. et A. Gray) Small[4])
  • Oenothera pallida Douglas ex Lindl.
  • Oenothera palmeri S. Watson
  • Oenothera parodiana Munz
  • Oenothera parviflora L. – kisvirágú ligetszépe[7]
  • Oenothera pedunculifolia W. Dietr.
  • Oenothera perennis L. – törpe ligetszépe[7]
  • Oenothera peruana W. Dietr.
  • Oenothera picensis Phil.
  • Oenothera pilosella Raf.
  • Oenothera platanorum P. H. Raven et D. R. Parn.
  • Oenothera pratensis (Small) B. L. Rob.
  • Oenothera primiveris A. Gray
  • Oenothera psammophila (A. Nelson et J. F. Macbr.) W. L. Wagner, Stockh. et W. M. Klein
  • Oenothera pseudoelongata W. Dietr. (→ Oenothera elongata Rusby[4])
  • Oenothera pubens (S. Watson) Munz
  • Oenothera pubescens Willd. ex Spreng.
  • Oenothera punae Kuntze
  • Oenothera ravenii W. Dietr.
  • Oenothera recurva W. Dietr. (→ Oenothera tarijensis W. Dietr.[4])
  • Oenothera rhombipetala Nutt. ex Torr. et A. Gray
  • Oenothera riparia Nutt.
  • Oenothera rivadaviae W. Dietr.
  • Oenothera rosea L’Hér. ex Aiton
  • Oenothera rubricaulis Kleb. – pirosszárú ligetszépe (→ Oenothera biennis L.[4])
  • Oenothera rydbergii House
  • Oenothera salicifolia Desf. – bibircses ligetszépe[7]
  • Oenothera sandiana Hassk.
  • Oenothera santarii W. Dietr.
  • Oenothera scabra K. Krause
  • Oenothera seifrizii Munz
  • Oenothera serrulata Nutt.
  • Oenothera sessilis (Pennell) Munz
  • Oenothera siambonensis W. Dietr.
  • Oenothera simplex (Small) Tidestr.
  • Oenothera simulans (Small) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera sinuosa W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera spachiana Torr. et A. Gray
  • Oenothera speciosa Nutt. – pompás ligetszépe,[7] fehér ligetszépe[7]
  • Oenothera stricta Ledeb. ex Link
  • Oenothera stubbei W. Dietr., P. H. raven et W. L. Wagner
  • Oenothera suaveolens Pers. – illatos ligetszépe[7] (→ Oenothera biennis L.[4])
  • Oenothera subacaulis (Pursh) Garrett
  • Oenothera suffrutescens (Ser.) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera suffulta (Engelm.) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera tafiensis W. Dietr.
  • Oenothera tanacetifolia Torr. et A. Gray
  • Oenothera taraxacoides (Wooton et Standl.) Munz
  • Oenothera tarijensis W. Dietr.
  • Oenothera tetragona Roth (→ Oenothera fruticosa subsp. glauca (Michx.) Straley[4])
  • Oenothera tetraptera Cav.
  • Oenothera texensis P. H. Raven et D. R. Parn.
  • Oenothera toumeyi (Small) Tidestr.
  • Oenothera triangulata (Buckley) W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera triloba Nutt.
  • Oenothera tubicula A. Gray
  • Oenothera utahensis (Small) Garrett
  • Oenothera veitchiana (Hook.) Tidestr.
  • Oenothera verrucosa I. M. Johnst.
  • Oenothera versicolor Lehm.
  • Oenothera villaricae W. Dietr.
  • Oenothera villosa Thunb.
  • Oenothera wigginsii W. M. Klein
  • Oenothera wolfii (Munz) P. H. Raven, W. Dietr. et Stubbe
  • Oenothera xenogaura W. L. Wagner et Hoch
  • Oenothera xylocarpa Coville

Jegyzetek

  1. ↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 161., 162., 435. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  2. ↑ Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 147. o.  
  3. ↑ Oenothera. In Flóra II. (L–Z). Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmai szempontból ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 947. o. ISBN 963-9615-10-2  
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u GRIN Species Records of Oenothera. ars-grin.gov (Germplasm Resources Information Network (GRIN): Taxonomy for Plants. [Online adatbázis]). (angolul) Beltsville, Maryland: United States Department of Agriculture (USDA), Agricultural Research Service (ARS), National Genetic Resources Program, National Germplasm Resources Laboratory. (Hozzáférés: 2014. december 8.) (HTML) arch
  5. ↑ A(z) „Oenothera” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2014. december 8.)
  6. ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2014. december 8.)
  7. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 162., 437., 438. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  

Források

  • Bauer Norbert – Molnár V. Attila: Ligetszépefélék – Onagraceae. In Élővilág enciklopédia 2: A Kárpát-medence gombái és növényei. Ujhelyi Péter, Molnár V. Attila (társszerkesztő). Budapest: Kossuth Kiadó. 2006. 278 (277–278). o. ISBN 963-09-4851-6  
  • Oenothera. In Flóra II. (L–Z). Fordította: Algeier Wendy, Bacsó András, Gadó György Pál, Halász Júlia, Hegedűs Attila, Hegedűs Gyula, Kósa Géza, Molnárné Pap Edina, Sárosi Szilvia, Tart Teodóra, Udvardy László. Szakmai szempontból ellenőrizte: Kósa Géza. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó. 2006. 947. o. ISBN 963-9615-10-2  
  • Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 145., 146–147. o.  
  • Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 130. o. ISBN 963-9257-07-9  
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap