Kenneth Waltz

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.

Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Ez a szócikk egy középiskolai dolgozat vagy egyetemi jegyzet stílusában íródott. Írd át a Wikipédiában szokásos stílusra és formára.

Kenneth Waltz
Született	1924. június 8. Ann Arbor
Elhunyt	2013. május 12. (88 évesen)[1] Washington
Állampolgársága	amerikai
Foglalkozása	egyetemi oktató politológus filozófus politikus
Tisztsége	elnök (1987–1988, APSA)
Iskolái	Columbia Egyetem (PhD) Oberlin College
Kitüntetései	Guggenheim-ösztöndíj[2] Heinz I. Eulau Award (1991)[3]
Halál oka	tüdőgyulladás
Sablon • Wikidata • Segítség

Kenneth Waltz (Ann Arbor, Michigan, 1924. június 8. – Washington, 2013. május 13.^[4]) amerikai politikatudós.

Élete

1924-ben született Ann Arborban, és itt járt iskolába.

A nemzetközi kapcsolatok egyik legismertebb kutatója, valamint a nemzetközi kapcsolatok neorealista elméleti iskolájának egyik létrehozója volt (a neorealizmust más néven strukturális realizmusnak is nevezik).

1957-ben doktorált a Kolumbiai Egyetemen, majd Berkeleyben tanított, mint a politikatudomány professzora. 1987 és 1988 között az Amerikai Politikatudományi Szövetség elnöke volt. Később az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja lett.

Díjai

• 1990. „Legjobb cikk” – ’Nuclear Myths and Political Realities’
• 1999. James Madison-díj

Teóriaalkotás fontossága

• „A teóriaalkotás nem egy erőfeszítés arra, hogy lemásoljunk mindent, ami történik körülöttünk. Ha így lenne, akkor az ideális teória egyenlő lenne a valós világgal. Ehelyett az elméletalkotás egy egyszerű eszközként szolgál arra, hogy képesek legyünk megérteni és megmagyarázni a világ dolgait.” (Theory of International Politics)
• 1979-ben azt jósolta, hogy a hidegháború folytatódni fog a következő évszázadban is, ez azonban nem igazolódott be – nem borítja fel elméletét, mert az nem konkrét államtetteket vagy eseményeket próbál megjósolni, hanem olyan általános alapelveket fogalmaz meg, melyek irányítják az államok közötti kapcsolatrendszert egy anarchikus nemzetközi térben.

Realizmus

• Az állam fő célja az, hogy biztosítsa saját és állampolgárai védelmét, és mindezt fegyveresen vagy a politikai meggyőzés eszközével éri el
• Anarchia vs. belső rend (nemzetközi kapcsolatok↔belső, államon belüli kapcsolatok)

Művei

• Man, the State, and War: A Theoretical Analysis (1959)
• Foreign Policy and Democratic Politics: The American and British Experience (1967)
• Theory of International Politics (1979)
• The Spread of Nuclear Weapons: More May Be Better (1981)
• The Spread of Nuclear Weapons: A Debate (1995)

Man, the State, and War: A Theoretical Analysis (1959)

• A nemzetközi kapcsolatok során fellépő viselkedési formák okai – hármas látásmód: individuális – nemzetállam alapú – nemzetközi rendszer
• Nemzetközi rendszerben való gondolkodás hangsúlyozása – háború alapvető oka ebben keresendő

Theory of International Politics (1979)

• Anarchia: nem dezorganizáló tényező, segít megmutatni, hogy mik azok a nagyobb egységek a világban, amelyek kapcsolatban vannak egymással → mivel nincsen rend a világban, mindenkinek boldogulnia kell valahogyan, hisz csak magadra számíthatsz, senki nem véd meg → „self help” fontossága
• Egyenlőtlenség: nem beszélhetünk egyenlőségről, a képességek egyenlő megoszlásáról a világban → erős vs. gyenge, erős formálja a többit, a főbb szereplők alakítják ki a színteret, melyben a többieknek szerepelniük kell
• Világkormány: ameddig nem beszélhetünk világkormányról, addig egy anarchikus világ marad a nemzetközi viszonyok rendszere
• Alkalmazkodás: a második világháború előtt 5-6 nagyhatalom, a hidegháború alatt kettő, mára egy maradt (USA) → alkalmazkodás nehézsége, új típusú világ kihívásokat jelent minden korban és minden résztvevő számára

Globalizáció

• Új kihívásokat állít az államok elé, de Waltz szerint azokat nem fogja felváltani más szerveződési forma, mert semmi sem lehet képes betölteni az államok szerepét
• Amerikanizáció – unipoláris világ veszélyei, nincs ellenőrző hatalom, ugyanakkor Kína lehetséges felemelkedését említi.

Hidegháború

• Stabilitás: 1964-ben cikket ír a bipoláris világ stabilitásáról → sokkolja az embereket, kritikákat kap („Európa még mindig számít!”), de úgy gondolja, hogy a katonai interdependencia - amely meghatározza az USA és a Szovjetunió viszonyát – számít a nemzetközi kapcsolatokban és a világ éppen ezért bipoláris

The Spread of Nuclear Weapons (1995)

• Mostani világ: új kihívás – rezsimek nukleáris fegyverhez jutása
• Waltz szerint ezek a rezsimek nem fogják használni ezeket a tömegpusztító fegyvereket, túl nagy a nyomás rajtuk és nem képesek államként működni (kritika: ha nem is államok ezek a csoportok, azért még befolyással vannak a világra! – elvileg ez a fontos) → később beigazolódik, hogy téved, ma már ez komoly problémát jelent
• Az USA feladata egyrészt az, hogy megakadályozza, hogy más országok is nukleáris fegyvert szerezzenek, másrészt viszont ha egy állam annyira akarja, hogy legyen nukleáris arzenálja, azt nem lehet megakadályozni (későbbi USA-politika kritikája)

Összegzés

• Klasszikus realizmus: E. H. Carr, Hans Morgenthau, George F. Kennan, Reinhold Niebuhr → középpontban a „human nature”, mint az események kiváltója/alapja
• Neorealizmus: Kenneth Waltz, Joseph Grieco, Stephen Walt, John Mearsheimer → strukturális kényszerek hangsúlyozása, szemben a stratégiával és az egyéni motivációval
• Államok között nincsen bizalmi viszony, ezért fontos az állandó fegyverkezés a pozíció erősítése érdekében → „security dilemma”
• Fontos a szövetségalkotás, más-más érdekből → hatalmi egyensúlyra való törekvés
• Neorealisták: a nemzetközi kapcsolatokat irányító tényezők nem változtak alapvetően Thuküdidész óta és a hosszú távú béke éppen ezért nem garantálható → sokak szerint ez pesszimista álláspont

Kritika

• Egyik kihívás: demokratikus béketeóriák (kevesebb erőszak és háború jellemzi a demokrata államokat)
• Válasz: rossz demokrácia definíció + a háborúk a demokrata államok között más okok miatt hárultak el
• „Hatalmi egyensúly” fogalmának problematikája: Stephen Walt szerint az államok nem a hatalmat, mint olyat próbálják kiegyensúlyozni, hanem e helyett létezik egy „félelemi/fenyegetettségi egyensúlyra” való törekvés, melyben az államok mindig arra törekednek, hogy a leginkább fenyegető állam ellen lépjenek fel, nem feltétlenül a legerősebb ellen. Randall Schweller az „érdekek egyensúlyáról” beszél.
• Tudományfilozófia kritikája: (kutatás oldaláról közelíti meg a kérdést) John Vasquez szerint ezek a fogalmi csúsztatások csak kimagyarázzák a realista teória eltérő eredményeit – az ellentmondásos hipotézisek növelik annak esélyét, hogy közülük egy is megfeleljen egy empirikus teszten, így az egész neorealista kutatási program a degeneráció jeleit mutatja

Források