Kakasalja

Kakasalja (Muránska Zdychava)
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Nagyrőcei
Rang	község
Első írásos említés	1427
Polgármester	Ján Poliak
Irányítószám	050 01
Körzethívószám	058
Forgalmi rendszám	RA
Népesség
Teljes népesség	228 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	529 m
Terület	28,58 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 44′ 15″, k. h. 20° 08′ 23″48.7375, 20.13972222222248.737500°N 20.139722°EKoordináták: é. sz. 48° 44′ 15″, k. h. 20° 08′ 23″48.7375, 20.13972222222248.737500°N 20.139722°E
Kakasalja weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kakasalja (1899-ig Murány-Zdichava, szlovákul: Muránska Zdychava) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.

Fekvése

Nagyrőcétől 7 km-re, északkeletre fekszik.

Története

A község története szorosan kapcsolódik a közeli Murány várának történetéhez. A mai falu helyén álló Lehota nevű falu alapítása a 14. századra tehető, amikor a Szepességből származó telepesek érkeztek ide. Első említése 1427-ből származik. A murányi uradalom 1433-ban, Jolsvai György halála után a Perényi család birtoka lett. A 15. században a vlach jog alapján román pásztorokat telepítettek a korábbi Lehota helyére és az új település 1454-ben Oláhfalu („Olachfaw”) néven tűnik fel az írott forrásokban. A 16. században végrehajtott újabb betelepítés nyomán a község ruszin falu lett. Az itteni ruszinokat 1551-ben említi először oklevél. Az első nagy török támadás 1556-ban érte a Murányi völgyet, ekkor Kakasalja is elpusztult és csak 1570 körül települt be újra. 1584-ben újabb nagy török támadás következett, ennek következtében újabb lakosságcsere ment végbe. A nevek alapján az új lakosok főként lengyelek, ortodox hitű románok és ruszinok voltak. 1773-ban a községben 22 jobbágy és 14 zsellércsaládot számláltak. 1787-ben 57 házában 498 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZDICHAVA. Két tót faluk Gömör Várm. földes Uraik Gr. Koháry, és több Uraságok, lakosaik külömbfélék, fekszenek egygyik Rőczéhez, a’ másik nyustához nem meszsze; határbéli földgyeik középszerűek.”^[2]

1828-ban 61 házában 606 lakos élt. A lakosság főként állattartásból, mezőgazdaságból, szénégetésből élt és fokozatosan elszlovákosodott.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Zdichava, (Murány), Gömör v- tót falu, a Kohauthegye tövében, Murányhoz keletre 1 1/2 órányira: 522 kath., 30 evang. lak., kik többnyire csak zabot és burgonyát termesztenek. F. u. hg. Koburg. Ut. p. Rosnyó.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Murányzdichava, a Zdichava patak mellett fekvő tót kisközség, 95 házzal és 579 nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén a murányi várbirtokok közé tartozott és a Coburgok bírják. A községben nincsen templom. Ide tartozik Hamersko telep is. A község postája, távírója és vasúti állomása Nagyrőcze.”^[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 611, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 297 lakosából 289 szlovák volt.

2011-ben 259 lakosából 253 szlovák.

Nevezetességei

• Szent János apostol tiszteletére szentelt temploma.
• A faluban a népi építészet számos szép példája látható.
• A község határában fekszik a Murányi-fennsík Nemzeti Park. A park területén fekvő karsztvidéken számos sajátos képződmény található. A területen több mint 150 jelentősebb, nem látogatható barlangot, több mint 50 víznyelőt és vízkeletet tartanak nyilván, valamint rengeteg felszíni karsztképződményt, mint amilyenek a sziklahasadékok, töbörök, furatok, szurdokok, sziklatűk és kőszirtek. Gazdag a terület állatvilága is.

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Községinfó
• Kakasalja Szlovákia térképén
• Travelatlas.sk
• A község a Gömöri régió honlapján
• E-obce.sk