Jacob van Ruisdael

Jacob van Ruisdael
Született	Jacob Isaackszoon Van Ruisdael 1628[1][2][3][4][5] Haarlem[6]
Elhunyt	1682. március 10. (53-54 évesen)[7][8][4] 1682. március 14. (53-54 évesen)[9] 1682. június 14. (53-54 évesen)[10] Haarlem
Állampolgársága	Németalföldi Köztársaság[11]
Szülei	Isaack van Ruisdael
Foglalkozása	festőművész gravírozó tájképfestő rézmetsző grafikusművész rajzoló
Sírhelye	Grote Kerk
Jacob van Ruisdael aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacob van Ruisdael témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacob Isaackszoon van Ruisdael (ejtése: [jákob izákszón fan reüzdál]) (névváltozat: Jacob Isaacksz. van Ruisdael; névváltozat magyarul: Ruijsdael; Haarlem, 1628 körül — Amszterdam vagy Haarlem, 1682. március 14.) a holland festészet aranykorának egyik legsikeresebb tájképfestője.

Életpályája

Életéről sokkal kevesebb adat maradt fenn, mint munkásságáról. Születési helye is ideje körül is viták folytak a szakirodalomban. Nagyon korán, már apjától, Isaack van Ruisdael-tól tanult festeni, majd Salomon van Ruysdael, a nagybátyja, a híres tájképfestő tanította. 1648-ban a festő céh tagja lett Haarlemben, s itt, majd Amszterdamban alkotott. Soha nem nősült meg.

Az 1650-es évek közepén Németország nyugati részében is megfordult. Van Ruisdael művészete, akárcsak Rembrandté, bensőséges érzelmi vallomás. Nagyon nagy szeretettel festette a holland táj minden változatát, a mocsaras síkságokat, a vízeséseket, a hegyeket, az erdőket, az aranyló búzamezőket, a vihartól ostromolt tengerpartokat, a közelgő vészekkel teljes idők szorongással, nyugtalansággal teli tájait.

Képei egyre több lírai mondanivalót sugalltak. Leginkább a téli megvilágítás és a viharos nyári napok témái fejezték ki az ő a tájképeiből sugárzó nagy fájdalmat. Képei talán azt a rémületet tükrözik, amelyet a holland nép átélt, hiszen az erős viharok gyakran elmosták gátjaikat, s tönkretették termőföldjeiket. Van Ruisdael mintegy érzékelteti az elemek erejének való kiszolgáltatottságot. Már az előtte járt festők is nagy jelentőséget tulajdonítottak az ég ábrázolásának, de ő volt az első, aki architektonikus eget festett, oszlopokat, boltíveket jelenített meg felhőkből építkezve, s ezekből egy párás, félelemkeltő vagy éppen reményeket ébresztő légköri tüneményeket jelenített meg.

Leghíresebb képe a Wijki szélmalom (Rijksmuseum, Amszterdam), e képen a partokat védő gátat csapkodják a tenger hullámai, egy vitorlás dermedten áll a tengerben, a gáton belül pedig a széles, termékeny alföld képe bontakozik ki előttünk, tipikus holland táj szélmalommal és emberekkel. A háttérben tornyosuló felhőkkel egy nyugtalanító tájkép áll össze, szinte érzékelteti a vihar előtti csendet.

A festőnek mintegy ötszáz képe és 10 rézkarca ismeretes. Van Ruisdael Zsidó temető című képe Goethét egy cikk írására ihlette, melynek címe: Ruisdael als Dichter, magyarul: Ruisdael, a költő

Az újabb kutatások szerint munkából nem gazdagodott meg, de nem is volt szegény, apjánál jobb anyagi körülmények között élt. ^[12] Mindössze 54 évet élt.

Képeiből

• Liget (Bécsi Szépművészeti Múzeum)
• Erdős táj (Bécsi Szépművészeti Múzeum)
• Haarlem látképe (Berlin)
• Tengerparti táj (National Gallery, London)
• Mocsár (Ermitázs, Szentpétervár)
• Havas téli táj (Rijks Múzeum, Amszterdam)
• Erdei tó (1631, Szépművészeti Múzeum, Budapest)
• Erdős táj házakkal (Szépművészeti Múzeum, Budapest)
• Amszterdami látképe (Szépművészeti Múzeum, Budapest)

Galéria

• 
  Folyópart (1649)
• 
  Erős vihar egy mólónál (1650 körül)
• 
  Zsidó temető (1657)
• 
  Havas téli táj (1665–1670)
• 
  Amszterdam látképe

Jegyzetek

Források

• A művészet története : a barokk. Budapest : Corvina, 1988. Jacob van Ruisdael lásd 188-189. p. ISBN 963 13 2393 5
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Ruijsdael, Jakob van lásd 400-401. p.