Iovianus római császár

Flavius Claudius Iovianus
Iovianus pénzérméje
Római Birodalom augustusa
Uralkodási ideje
363. június 27. – 364. február 17.
Elődje	Iulianus
Utódja	I. Valentinianus Procopius Valens
Életrajzi adatok
Született	331 Singidunum, Pannonia
Elhunyt	364. február 17. (33 évesen) Dadastana, Bithünia,
Nyughelye	Szent Apostolok temploma (Konstantinápoly)
Édesapja	Varronianus comes
Házastársa	Charito
Gyermekei	Varronianus
A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Claudius Iovianus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Flavius Claudius Iovianus (Singidunum, 331 – Dadastana, 364. február 17.), a római katonacsászárok egyike, uralkodott 363-tól 364-ig.

Élete

Varronianus comes, II. Constantius római császár tisztjének fia volt.^[1] Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.^[2] Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban.

A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár perzsa hadjárat közben történt halála (363. június 27.) után a hadsereg még aznap értesítette Iulianus hívét Salutiust, a pogány praefectus praetoriót, hogy őt jelölik császárnak. Salutius azonban öreg korára hivatkozva nem vállalta. Másodszorra a fiatalabb, keresztény Iovianusra esett a választás és ő nem utasította vissza a tisztséget.^[3] Egyesek szerint atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt választották.

Katonai téren nem sok babért aratott, de elfogadta II. Sápúr perzsa (Szászánida) király szövetségi ajánlatát, és harmincéves békében állapodott meg vele. Lemondott Arméniáról, Niszibisz^[4] és Szingara városáról.^[2] Ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.

Uralkodása rövid volt, 364. február 17-én természetes halállal elhunyt.^[5]

Vallási intézkedései

Ezzel Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónra lépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett.^[6] Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.^[2]

Jegyzetek

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Iovianus római császár témájú médiaállományokat.

• ↑ Brandt: Az ókor alkonya: Hartwin Brandt: Az ókor alkonya – A kései Római Birodalom története. (hely nélkül): Corvina. 2006. ISBN 963 13 5562 4  
• ↑ Magyar Katolikus Lexikon: Jovianus. lexikon.katolikus.hu (Hozzáférés: 2014. augusztus 23.)
• ↑ Pallas: [[A Pallas nagy lexikona]] - Jovianus. www.mek.iif.hu ISBN 963 13 5562 4
• ↑ Az emberiség krónikája: Az emberiség krónikája. (hely nélkül): Officina Nova. 1984. ISBN 9637835601  

Elődei: Flavius Iulianus és Sallustius

Consul 364 collega: Flavius Varronianus

Utódai: Flavius Valentinianus és Flavius Valens

Előző uralkodó: Iulianus

Római császár 363 – 364

Következő uralkodó: I. Valentinianus Valens