Hóhojsza

Hóhojsza
Pihenő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Öregrend: Neoaves Csoport: Passerea Csoport: Ardeae Csoport: Aequornithes Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes) Család: Viharmadárfélék (Procellariidae) Leach, 1820 Nem: Pagodroma Bonaparte, 1856 Faj: P. nivea
Tudományos név
Pagodroma nivea (G. Forster, 1777)
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Hóhojsza témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hóhojsza témájú médiaállományokat és Hóhojsza témájú kategóriát.

A hóhojsza (Pagodroma nivea) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Pagodroma madárnem egyetlen faja.^[1]

Rendszertani besorolása

A viharmadárféléken belül a monotipikus hóhojsza és a szintén monotipikus rokonai, a galambhojsza (Daption capense) és az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica), valamint a nagytestű sirályhojszák (Fulmarus) és óriáshojszák (Macronectes) közös csoportba, azaz alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthetők össze.^[2]

Előfordulása

Az Antarktisz, Argentína, a Bouvet-sziget, Chile, a Falkland-szigetek, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek területén honos.

Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá becslések szerint 4 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a hóhojszát nem fenyegetett fajként tartja számon.^[3]

Alfajai

• Pagodroma nivea confusa (Mathews, 1912)^[4] - a Déli-Sandwich-szigeteken és a Géologie-szigetcsoporton költ.^[5]
• Pagodroma nivea nivea (G. Forster, 1777) - az Antarktiszi-félszigeten, a Déli-Georgia-szigeteken és a Scotia-szigetcsoporton költ.^[5]

Megjelenése

Testhossza 36–41 centiméter, szárnyfesztávolsága 76–79 centiméter. Teljesen fehér tollazata és kampós, fekete csőre, valamint szénfekete szeme van. A lábai kékesszürkék.^[6] Repüléskor többet ver szárnyaival, mint rokonai. A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él.^[7] Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a hóhojsza kivonja a sós óceán vízéből a fölös sót. Olykor magas sótartalmú nyálkát spriccel ki.^[8]

Életmódja

Halakkal, fejlábúakkal, puhatestűekkel és krillekkel táplálkozik, de dögöket is fogyaszt. A jéghatárt ritkán hagyja el. Gyakran megfigyelhetők, amint a jéghegyeken csoportosan pihennek.^[9] Feltételezések szerint a vadonban, körülbelül 20 évig él.

Szaporodása

Fészkét sziklák közé rakja. Kolóniákban költ; akár a vizek közelében, vagy beljebb a szárazföldön. Néhány madár az egész évet a költőterületeken tölti, többségük azonban szétszóródik. Főleg szeptember közepétől kora novemberig érkeznek a költőkolóniákba. A fészek egy mélyedésből áll, melyet kavicsokkal bélelnek ki. A tojó késő november és december közepe között, egy fehér tojást tojik. 41-49 napig kotlik a tojáson. A fióka 7 hetesen, azaz késő február és május közepe között tollakat növeszt.^[5]

Képek

• 
  Fészkén ülő madár
• 
  és egy fióka
• 
  tojása

Jegyzetek

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
• Gdargaud.net
• BirdLife International: Snow Petrel Pagodroma nivea - BirdLife Species Factsheet. Data Zone, 2009. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
• Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification - Pagodroma nivea -. Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. február 22.)^{[halott link]}
• The Clements Checklist of the Birds of the World, 6, Ithaca, NY: Cornell University Press (2007). ISBN 978-0-8014-4501-9 
• Double, M. C.. Procellariiformes (Tubenosed Seabirds), Grzimek's Animal Life Encyclopedia 8 Birds I Tinamous and Ratites to Hoatzins, 2nd, Farmington Hills, MI: Gale Group, 107–111. o. (2003). ISBN 0-7876-5784-0 
• The Birders Handbook, First, New York, NY: Simon & Schuster, 29–31. o. (1988). ISBN 0-671-65989-8 
• Albatrosses, Fulmars, Shearwaters, and Petrels, Latin Names Explained A Guide to the Scientific Classifications of Reptiles, Birds & Mammals. New York, NY: Facts on File, 191–192. o. [1979] (1995). ISBN 0-8160-3377-3 
• Tree of Life: Procellariidae. Shearwaters, Petrels. Tree of Life Web Project, 2008. június 27. (Hozzáférés: 2009. július 22.)
• ZipCode Zoo: Thalassoica antarctica (Antarctic Fulmar). BayScience Foundation, 2009. június 19. [2012. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 19.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Snow petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Képek az interneten a fajról
• A voyage round the world, in His Britannic Majesty's Sloop Resolution, commanded by Capt. James Cook, during the years 1772 - 5. 1 p. 96,98
• Comptes Rendus Hebdomadaire des Séances de l'Académie des Sciences [Paris] 42 p. 768