Günther Rall

Günther Rall
Günther Rall
Született	1918. március 10. Gaggenau, Németország
Meghalt	2009. október 4.[1] (91 évesen) Bad Reichenhall
Állampolgársága	német
Nemzetisége	német
Fegyvernem	Luftwaffe (Wehrmacht) 1934-1945 Luftwaffe (Bundeswehr) 1956-1975
Rendfokozata	Altábornagy
Egysége	JG 52 JG 11 JG 300
Csatái	második világháború Franciaországi hadjárat Angliai csata Balkáni hadjárat Keleti front Németország védelme
Kitüntetései	Lovagkereszt kardokkal és tölgyfalombbokkal Német szövetségi érdemkereszt Legion of Merit
Halál oka	szívinfarktus
Iskolái	Karls-Gymnasium Stuttgart NATO Defense College
A Wikimédia Commons tartalmaz Günther Rall témájú médiaállományokat.

Günther Rall (1918. március 10. – 2009. október 4.) német vadászpilóta, légi győzelmek alapján a világ harmadik legeredményesebb pilótája. Győzelmeit a híres Messerschmitt Bf 109-el aratta, összesen 275-öt: 272-t a keleti fronton, ebből 241-et szovjet pilóta felett. 621 bevetést repült, ebből nyolcszor lőtték le, háromszor sebesült meg komolyabban. A szovjetek rettegtek gépétől, a „Fekete 13”-tól.

Kezdetek

Németországban, Schwarzwald tartományban, Gaggenau-ban született 1918-ban. 1936-ban lépett be a hadseregbe. A drezdai háborús akadémiára járt, amikor belépett a Luftwaffe-ba. 1938-ban végzett pilótaként. Hadnagyi rangban csatlakozott Jagdgeschwader 52 kötelékébe.

A második világháború

Rall első bevetését a franciaországi hadjárat alatt teljesítette. 1940. május 18-án megszerezte első légi győzelmét egy Curtiss Hawk felett. Az angliai csata alatt a JG 52-t áthelyezték Calais-be. Július 25-én kinevezték hadnaggyá. Ő irányította a 8./JG52-t. Augusztus elsején főhadnaggyá léptetik elő. Rall következő szerepe a Balkáni hadjáratban volt1941 tavaszán. 1941 májusában részt vett a Merkur hadműveletben, Kréta légi úton való megszállásában is. A sikeres hadmozdulat után a JG 52-t áthelyezték Romániába, az olajmezők védelmére. 1941 júniusában, a Barbarossa hadműveletben, 3 nap alatt 3 győzelmet aratott. 5 nap alatt, Rall és köteléke 50 szovjet gépet lőtt le. Október közepén már 12 igazolt légi győzelemmel rendelkezett.

1941. november 28-án, Rall megszerezte 36-dik győzelmét, de a motorja felmondta a szolgálatot és lezuhant a német vonalak mögött. 3 bordája eltörött. 9 hónapig lábadozott, míg 1942 augusztusában visszatérhetett alakulatához. Még ebben a hónapban szerzett a meglévő 36 győzelméhez 26-ot.

Augusztus és október között további 38 ellenséges gépet lőtt le, ezzel győzelmei számát 101-re növelte. 1942. november 26-án átvehette a Lovagkeresztet, személyesen Hitlertől. 1943 áprilisában századossá léptetik elő. Ezzel egy időben III./JG 52 parancsnoka lett. Augusztus 7-én megszerezte 150. igazolt győzelmét. A 200.-at szeptember végén érte el. 1943 októbere, Rall legtermékenyebb hónapja volt, 40 diadalt aratott. Az 1943. évben 151 győzelmet ért el, csak két pilóta előzte meg: Walter Nowotny (196) és Hermann Graf (160).

1944. április 19-én áthelyezték a JG 11-be ahol a II./JG 11 fölött parancsnokolt. A JG 11 csatlakozott a Reich védelméhez. Rall újra szembekerült az angol pilótákkal. A 8. légi hadsereg ugyanis folyamatosan bombázta Németországot. 1944. május 1-jén őrnaggyá léptették elő. (Ebben a rendfokozatban fejezte be a háborút is.) Május 12-én Rall és további 4 társa szembekerült három P–47 Thunderbolttal. Vezetőjük, Hubert Zemke még a harc elején lelőtt 2 német gépet. További P–47-esek érkeztek. Rallt, Joseph Powers Junior kapitány vette üldözőbe. 2 sorozatot engedett ki. Rall és gépe zuhanni kezdett a föld felé. Több hónapra kórházba került és csak november végén térhetett vissza alakulatához.

Az utolsó hónapban átkerült a JG 300-hoz amely Dél-Németországban állomásozott. Szerencsétlenségére ebben az időszakban egy bevetést se tudott teljesíteni üzemanyaghiány miatt. A kapituláció után amerikai hadifogságba került.

A háború után

A fogságban megtanult angolul, majd hazatért. 1956-ban folytatta pályafutását az újramilitarizált Nyugat-Német Szövetségi Hadseregben. Az 1960-as évek elején egy gázturbinás vadászgépekkel repülő egység parancsnokává nevezik ki. 1971. január 1. és 1973. március 13-a között független szaktanácsadó volt. 1974. április 1-je és 1975. október 13-a között a NATO katonai attaséja. Pályája végén altábornagyként vonult vissza. 2004-ben megírta visszaemlékezéseit „Mein Flugbuch” (Repülőnaplóm) címmel.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Günther Rall című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.