Frédéric Chopin
Frédéric Chopin | |
Maria Wodzińska: Chopin, 1835 | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Fryderyk Franciszek Chopin |
Született | 1810. március 1.![]() |
Elhunyt | 1849. október 17. (39 évesen)![]() |
Sírhely | Frédéric Chopin síremléke |
Élettárs |
|
Szülei | Tekla Justyna Chopin Nicolas Chopin |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Hangszer | zongora |
Tevékenység |
|
![]() | |
Frédéric Chopin aláírása | |
Frédéric Chopin weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Chopin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Frédéric François Chopin (eredeti nevén: Fryderyk Franciszek Chopin, lengyel levelezésében olykor Szopen is; Żelazowa Wola, 1810. március 1. – Párizs, 1849. október 17.) lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz.
Életpályája
A Varsói Hercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja, Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott.
Chopin zenei tehetségét nagyon fiatalon felismerték; zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bachéhoz mérhető. Hétévesen már két polonézt (g-moll és B-dúr) szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin” a fővárosi arisztokrata szalonok látványossága lett, és számos jótékonysági koncertet is adott.
Első zenetanára Wojciech Żywny (1756–1842) hegedűművész volt, aki 1816-tól 1822-ig volt mestere, míg a tanítványa túl nem szárnyalta. Tehetségének további fejlesztését Wilhelm Würfel (Václav Wefel), neves zongorista és a Varsói Konzervatórium professzora vette át. 1823 és 1826 között a varsói líceumba járt, ahol édesapja is tanított. Nyaranta a szünidőt vidéken töltötte iskolai barátainál; ez időben alaposan megismerte és megszerette a lengyel népzenét, amely egyik alapját képezte későbbi műveinek is. 1826 őszétől zeneelméletet és zeneszerzést kezdett tanulni a Varsói Konzervatóriumban Józef Elsner zeneszerző keze alatt. 1831-ben Bécsbe utazott, majd Párizsban telepedett le, ahol élete java részét töltötte.
Bécstől a párizsi karrierig
Chopin 1829-ben járt Bécsben először, ahol zongorakoncerteket adott, és kedvező kritikákat kapott. A következő évben visszatért Varsóba, ahol a Nemzeti Színházban március 17-én bemutatta f-moll zongoraversenyét. 1830 novemberében Chopin örökre elhagyta Lengyelországot, és Párizsban telepedett le. 1835. augusztus 1-jén a francia állampolgárságot is megkapta.[1] Hozzákezdett az első scherzókhoz és balladákhoz, valamint etűdjei első kötetéhez. Ez idő tájt kezdődött az életét végigkísérő harca a tuberkulózissal.
Az 1830-as évek eleje és közepe – amikor az elbukott novemberi felkelés után a nagy emigráció éppen megtelepedett Párizsban – nagyon termékeny korszaka volt. Legtöbb híres műve ekkor készült el, rendszeresen adott koncerteket, amelyekről rajongó kritikák születtek. 1838-ra Chopin ismert alakja lett Párizsnak. Közeli barátja volt az operaszerző Vincenzo Bellini és Eugène Delacroix, a festő. Barátja volt Hector Berlioz, Liszt Ferenc és Robert Schumann is; Chopin nekik ajánlotta egyes műveit.
Egy új értelmezés szerint több férfiszerelme is volt.[2] Ezt a hírt, mint szenzációt a magyar sajtó is átvette, a szakértő kutatók jelentős része azonban alaptalannak tartja.[2][3]
George Sand
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/5/54/George_Sand_by_Nadar%2C_1864.jpg/200px-George_Sand_by_Nadar%2C_1864.jpg)
1836-ban Chopin titokban eljegyezte a 17 éves lengyel Maria Wodzińskát, de az eljegyzést később felbontották. Még abban az évben, a Liszt Ferenc kedvesénél, Marie d’Agoult grófnőnél tartott fogadáson Chopin megismerkedett Dudevant bárónéval (azaz Amandine Aurore Lucie Dupinnel), akit leginkább írói álnevén, George Sand-ként ismerünk. A francia romantikus írókhoz sorolt báróné számos neves személyiséggel (Prosper Mérimée, Alfred de Musset, Alexandre Manceau) folytatott szerelmi kalandjáról volt hírhedt.
Chopint eleinte nem vonzotta. „Valami taszít tőle” – írta a családjának. A kapcsolatuk 1847-ben ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg, hogy viszonya van Solange lányával. Egyesek szerint Chopin az anya és lánya között elmérgesedett viszony miatt lépett ki a kapcsolatukból.
Sand levelezésére alapozva Chopint aszexuálisnak tartják. Ha így volt is, a kapcsolatuk mégis tíz éven át tartott, és csak a Sand gyermekei, Maurice és Solange miatti viták vetettek véget neki.
Együttlétük emlékezetesen viharos és nyomorúságos epizódja a Mallorcán töltött 1838–39-es tél, amelyet egy fűtetlen parasztházban, majd az üres és hasonlóan fűtetlen valldemossai kolostorban vészeltek át. Chopin később gyakran panaszolta, mennyire nehéz volt Párizsból idehozatnia és a hegytetőre felcipeltetnie a zongoráját. E reménytelen hangulatú időszak megjelenik a 24 prelűdjében (op. 28), amelyeket főleg ott írt. Az időjárás olyan súlyos hatással volt az egészségére, idült tüdőbajára, hogy kénytelenek voltak visszatérni Párizsba.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/46/Poland_Zelazowa_Wola.jpg/260px-Poland_Zelazowa_Wola.jpg)
Chopin és Sand nagyhírű kapcsolatát mutatja be az Impromptu című film, amelyben Chopint Hugh Grant, Sandot Judy Davis játssza.
Halála
![]() | Lásd még: Chopin betegsége |
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/89/Perelachaise-Chopin-p1000352.jpg/200px-Perelachaise-Chopin-p1000352.jpg)
Az 1840-es évekre Chopin egészsége gyorsan romlani kezdett, hasztalan utaztak Sanddal távoli helyekre. 1849-re fő művei elkészültek, és a mazurkákra, valamint a noktürnökre összpontosított. Utolsó műve egy f-moll mazurka. Tuberkulózisban halt meg 1849. október 17-én. Barátja, Teofil Kwiatkowski jelen volt utolsó pillanatainál és a Chopin haldoklása című képén örökítette ezt meg. Kívánságára Mozart Requiemje hangzott el a temetésén, amelyen mintegy 3000 ember vett részt. A temetés kényszerűségből két hétig húzódott, míg a Magdolna templom hozzájárult, hogy a Mozart-mű megkövetelte női kórus is felléphessen.
A párizsi Père-Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomra, síremlékét közadakozásból és barátainak a felajánlásaiból emelték. Szívét és levelezéseit a varsói Szent Kereszt templom egy oszlopában őrzik.
Művészete
Chopin zongoramuzsikája egyedülállóan ötvözi különleges ritmusérzékét (különösen a rubato és a kromatikus hajlítások használatát), valamint Johann Sebastian Bach stílusát, továbbá a maga alkotta zongoratechnikát. Ezen elegy különösen törékeny melódiát és harmóniát alkot, amelyet masszív és érdekes összhangzat támaszt alá. A zeneszalonokkal megismertette az ír John Field által kitalált noktürn egy magasabb szintre emelt változatát, valamint olyan népszerű tánczenéket, mint a lengyel mazurka vagy a bécsi keringő. Chopin szerzett először balladákat, és önálló darabként scherzókat. A Bach-féle prelűdök továbbfejlesztése is Chopinnek köszönhető.
Chopin több dallama közismertté vált, egyedi és könnyen megjegyezhető melódiájának köszönhetően. Ilyen például a Forradalmi etűd (op. 10 No. 12) a Perc keringő, és a b-moll szonáta (benne a híres Gyászindulóval; op. 35). Chopin több más dallama, így például a Fantaisie-Impromptu (op. 66) lassú része, lett a népszerű dalok mintája. E darabok intenzív kromatikán és kora operáit (Rossini, Donizetti és különösen Bellini műveit) jellemző dallamíveken nyugszanak. Chopin a zongorájával az emberi énekhangot kelti életre.
Chopin stílusa és tehetsége sokakra volt hatással. Schumann nagy rajongója volt (bár az elismerés nem volt kölcsönös); dallamokat vett át tőle és Karnevál szvitjének egy tételét is róla nevezte el. Liszt, akivel többször tartottak közös koncertet, számos Chopin-darabot dolgozott át szóló zongorára.
Chopin szilárd elképzeléssel bírt a művei előadásmódját illetően, de ez sokszor ellentétes már mai előadói gyakorlattal. A legjobb felvételeket Koczalski, Friedman, Alfred Cortot, Arthur Rubinstein, Malcuzinsky, Byron Janis, Magaloff, Maurizio Pollini és Zimmerman készítette.
Chopin koncerttermekben is fellépett, de leggyakrabban barátainak játszott a szalonokban. Csak élete vége felé húzódott vissza a nyilvános fellépésektől. Több zongoradarabja magában hordozza sajátos technikáját is; prelűdjei (op. 28) és etűdei (op. 10 és 25) gyorsan mértékadóvá lettek. Sokakat inspiráltak, így Liszt Transzcendens etűdök és Schumann Szimfonikus etűdök szerzeményét is.
Chopin és a romantika
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/f/f5/Eug%C3%A8ne_Ferdinand_Victor_Delacroix_043.jpg/200px-Eug%C3%A8ne_Ferdinand_Victor_Delacroix_043.jpg)
Chopin a romantika mozgalmát közönnyel, sőt talán viszolyogva tekintette, és ritkán hozta magát kapcsolatba vele. Még így is napjainkban Chopin életművét a romantikus stílus mintaképének tekintik. Azonban a zenéje a véltnél kevesebb jelét hordozza a romantikának. Míg a zenéje kirobbanó érzelmekkel teli, minden műve klasszikusan tiszta és megfontolt, egy kis romantikus exhibicionizmussal. Lobogó lánggal égő kortársától, Liszt Ferenctől eltérően Chopin a közélettől visszavonult.
Kivétel nélkül minden művében jelen van a zongora, akár szólóban, akár kísérettel. Művei többsége szóló zongorára írt, kevesebb a kísért (második zongora, hegedű, cselló, énekhang vagy zenekar közreműködését igénylő) darab.
Művei
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e8/Frederic_Chopin_photo.jpeg/200px-Frederic_Chopin_photo.jpeg)
Chopin zeneszerzői termését főleg szóló zongorára írt darabok alkotják. Nagyobb arányú művei, a balladák, scherzók, a barcarolle és a szonáták szilárd helyet foglalnak el a repertoárban, úgy, mint a rövidebb művek: impromptuk, mazurkák, noktürnök, keringők és polonézek.
Két fontos gyűjteményes műve a 24 prelűd (op. 28), amely lazán kapcsolódik Bach Das wohltemperierte Klavierjához, és az Etűdök, amely a zongoristák alapművének tekinthető.
Két zongoraversenye (op. 11 és 21) ma is gyakran játszott mestermű. Ezeken kívül lengyel szövegre több dalt is írt, valamint zongoratriót és szonátát csellóra és zongorára.
- 58 mazurka
- 19 keringő (leghíresebbek az op. 18: Esz-dúr és az op. 64-es Desz-dúr Perc keringő)
- 17 polonéz
- 21 noktürn
- 4 ballada
- 4 scherzo
- 1 barcarola[4]
- 2 fantázia
- 26 prelűd (leghíresebb: op. 28 no.15: Desz-dúr "Esőcsepp" prelűdje)
- 27 etűd
- 4 impromptu (op. 29: Asz-dúr; op. 36: Fisz-dúr; op. 51: Gesz-dúr; op. 66: cisz-moll impromptuk)
- 3 écossaise
- 2 bourrée
- 1 boleró
- 1 fúga
- 3 szonáta szóló zongorára
- 6 szóló zongorára és zenekarra írt versenymű
- Variációk Mozart Don Giovanni című operájának (Don Giovanni és Zerlina) I. felvonásbeli "Là ci darem la mano" kezdetű duettjére - zongorára és zenekarra, op. 2., 1827
- Zongoraverseny No. 1., e-moll, op. 11. 1830
- Fantázia lengyel témákra, A dúr, op. 13., 1828
- Rondo à la Krakowiak, F dúr , op. 14. 1828
- Zongoraverseny No. 2., f-moll. op. 21., 1829
- Andante spianato et grande polonaise brillante, E dúr, op. 22. 1830–1831
- 1 szonáta zongorára és csellóra
- 2 egyéb darab zongorára és csellóra
- 1 trió zongorára, hegedűre és csellóra
- 20 szerzemény énekhangra és zongorára
Az Impromptu op. 51. jelű művet gróf Eszterházy Johanna magyar hárfásnak ajánlotta.
Emlékezete
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2e/G%C3%B6d%C3%B6ll%C5%91_F_Chopin_Zeneiskola.jpg/260px-G%C3%B6d%C3%B6ll%C5%91_F_Chopin_Zeneiskola.jpg)
Világszerte számos közterület és főként zenei intézmény, verseny viseli a nevét.
- 2001 óta a varsói Okęcie repülőtér hivatalos megnevezése Varsó-Chopin repülőtér.
- 2010-ben a Lengyelországban meghirdetett Nemzetközi Chopin Év keretében világszerte számos koncertet, megemlékezést, konferenciát, kiállítást és egyéb programot rendeztek.
- 2010. február 26-ára Chopin születésének 200. évfordulója alkalmából a Lengyel Nemzeti Bank 20 złotys bankjegyet bocsátott ki.[5]
- 1984 óta nevét viseli a gödöllői Frédéric Chopin Zeneiskola.
- 2011-ben a budai Horváth-kertben mellszobrot kapott.
Irodalom
- Barabás Tibor: Chopin (1963)
- Jerzy Broszkiewicz: Chopin élete (1966)
- Gál Zsuzsa: Chopin (ISBN 963-346-575-3)
- Jemnitz Sándor: Fryderyk Chopin. Budapest, Gondolat Kiadó, 1960
- Dr. Nádor Tamás: Fryderyk Chopin életének krónikája Budapest, Zeneműkiadó, 1982 ISBN 963-330-419-9
- Sand, George: Életem története (2000 ISBN 963-547-285-4)
- Schonberg, Harold C.: A nagy zeneszerzők élete. Ford. Szilágyi Mihály stb. Budapest, Európa Kiadó, 2006, 180–194. o. ISBN 963-07-8099-2
- Székely Júlia: Chopin Párizsban (1979, ISBN 963-330-269-2)
- Szulc, Tad: Chopin Párizsban. A romantikus zeneszerző élete és kora. Ford. Lukács Laura. Budapest, Európa K., 1999 ISBN 963-07-6641-8
- Wierzyński, Kazimierz: Chopin élete. Ford. Gimes Romána. Budapest, Európa K., 1985 ISBN 963-07-3334-X
- Zongoramuzsika-kalauz. Szerk. Denis Matthews. Ismeretlen ford. Budapest, Zeneműkiadó, 1976, 210–225. o. ISBN 963-330-170-X
Jegyzetek
- ↑ CHOPIN - musicien français Archiválva 2017. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Chopin francia útlevelének fénymásolata, mint melléklet Emmanuel Langavant-nak, a Lille-i egyetem jogászprofesszorának Chopinről szóló cikkéhez. A cikk állítása: Chopint pontosabb lenne francia zeneszerző, Lengyelországból való muzsikus, nem pedig egyszerűen lengyel muzsikus jelzővel illetni. Letöltve: 2008. november 13.
- ↑ a b Spätes Outing - Chopin war schwul – und niemand sollte davon erfahren (német nyelven). Schweizer Radio und Fernsehen (SRF), 2020. november 16. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
- ↑ Levelei bizonyíthatják Chopin homoszexualitását (hu-HU nyelven). Fidelio.hu. (Hozzáférés: 2020. november 25.)
- ↑ Barcarolle in F-sharp minor, Op. 60. [2014. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
- ↑ [1] A jubileumi 20 złotys képe
További információk
- Chopin A zene története oldalán
- A hivatalos lengyel honlapja
- Internet Chopin Information Centre
- 76 midi
- Classic Cat - Chopin mp3s Archiválva 2009. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Chopin 2010 - Nemzetközi Chopin Év Magyarországon
Kapcsolódó szócikkek
Komolyzenei portál
Lengyelország-portál