Felsővalkó

Felsővalkó (Valcău de Sus)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Község	Alsóvalkó
Rang	falu
Községközpont	Alsóvalkó
Irányítószám	457351
SIRUTA-kód	143012
Népesség
Népesség	1002 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	2
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	255 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 06′ 52″, k. h. 22° 43′ 48″47.114497, 22.7298847.114497°N 22.729880°EKoordináták: é. sz. 47° 06′ 52″, k. h. 22° 43′ 48″47.114497, 22.7298847.114497°N 22.729880°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Felsővalkó (románul Valcău de Sus) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Szilágy megyében, Valkóváralja és Alsóvalkó között fekvő település, az egykori Valkó vára alatt.

Nevének eredete

Neve valószínűleg a szláv vlk = farkas szóból származott.

Története

Nevét 1249-ben említették először az oklevelek Walko néven.

1341-ben Volko, 1481-ben Walko, 1417-ben Valko, Oláhvalko, 1522-ben Maghyarwalko, 1559-ben Magyarwalko, Olahwalko néven írták. Valkó nevű településből kettő is volt: Magyar- és Oláhvalkó is egymás közelében.

Walkót 1249-ben a Geregye nemzetséghez tartozó I. Écs-től származó Pál országbírónak, vajdának adományozta Zsigmond király. Ekkor vára még nem létezett.

1277-ben a Geregye nemzetségbeli Miklós vajda halála után Walkó a Borsa kopasz fia Bekcs kezére került, már várát is említik, melyet Károly Róbert király nevében Elefánti Dezső foglalt vissza.

1317-től királyi birtok volt egészen 1341-ig.

1341-ben Károly Róbert király Dancs mestert iktatta birtokába.

1372-ben a Dancsok kihalta után Nagy Lajos király Genyő (Gönyűi?) János komáromi és krasznai főispánnak adományozta Valkót, várával együtt.

1402-ben Genyő János fiának Zsigmondnak halála után fiusítással Zsigmond nővérére Genyő Annára szállt, majd Anna kezével Losonczi Bánffy László kapta, kitől fiaira Lászlóra és Györgyre szállt, és övék is maradt egészen az 1900-as évek elejéig.

Nevezetességek

• Görögkatolikus fatemploma 1750-ben épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

Jegyzetek

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 745–751. o. Online elérés