Ergonómia

Az ergonómia az ember-gép-munkakörnyezet kapcsolatát vizsgáló tudományág. Az ergonómia a görög ergon = ’munka’ (görögül: ἔργον), valamint a nomos = ’tan, törvény’ (görögül: νόμος) szavakból alkotott szóösszetétel. Célja a szűkebb és tágabb munkakörnyezet, a gépek, munkaeszközök emberhez igazítása, az emberi adottságoknak lehető legjobban megfelelő munkaeszközök és munkakörnyezet kialakítása. Egyszerűen így lehetne definiálni az ergonómiát: A munkakörnyezetnek kell illeszkedni a személyhez, nem pedig a személynek a munkakörnyezetéhez.^[1] Az ergonómia legfontosabb ágai: a termék-, a munkafolyamat- és a szoftver-ergonómia.^[2]

Az ergonómia ágai

Termékergonómia

A termékergonómia a termékekben (berendezés, gép, munkaeszköz) érvényesülő ergonómiai szemléletet jelenti, amely növeli a használhatóságot, a kezelhetőséget, az egyszerűbb működést és karbantartást. Az ergonómiai követelmények érvényesítése megjelenik a tárgy méreteinek, alakjának, kialakításában, a súlyban, a jelző és kezelőelemek elhelyezésében, az anyag megválasztásában stb. Fontos, hogy a tárgy működésmódja ne legyen kényelmetlen, fárasztó, ne jelentsen megerőltetést a használóra vagy annak környezetére.^[2]

Munkafolyamat-ergonómia

A munkavégzés-ergonómia foglalkozik a munkahely, a munkaeszközök, a munkakörnyezet kialakításával, a munkavégzés során fellépő terhelő hatások meghatározásával, értékelésével, csökkentésének módjaival. A feladatok megoldása a fizikai munkát végző embereknél elsősorban a terhelés mérséklésére, munkájuk hatékonyságának növelésére, a munkahelyi balesetek kockázatának csökkentésére irányul.^[2]

Szoftver-ergonómia

A szoftver-ergonómia funkciója az információközlés módjának, illetve tartalmának kialakítása annak érdekében, hogy az ember és a számítógép közötti párbeszéd a felhasználó igényeihez igazodjon. A szoftver-ergonómia alkalmazásával csökkenthető a pszichés terhelés, megteremthetők a kevésbé fárasztó folyamatos munka feltételei, növelhető a felhasználók munkájának hatékonysága.^[2]

Ergonómiai vizsgálatok, módszerek

Az ergonómiai értékelő módszer lényege, hogy a munkavégzéssel kapcsolatos, élettani hatásokat befolyásoló körülményeket objektíven kvantifikálja. Alapvetően a dolgozó testhelyzete, az erőkifejtés mértéke, az erőkifejtés időtartama és gyakorisága határozza meg a fizikai igénybevétel mértékét. Egy munkaállomás ergonómiai értékelésénél vizsgálni kell a munkahely szempontjából a környezeti, fizikai tényezőket, illetve a dolgozó adottságait.

Ismertebb ergonómiai értékelő módszerek^[3]

• Ergonómiai Ellenőrző Pontok 2.0 ILO (International Labour Organization)
• REBA (Rapid Entire Body Assessment)
• RULA (Rapid Upper Limb Assessment)
• MAC (Manual Handling Assessment Charts)
• JSI (Job Strain Index)
• OWAS (Ovako Working posture Assessment System)
• CERA Összetett ergonómiai kockázatbecslés
• EAWS Ergonómiai Értékelő Munkalap

Virtuális ergonómiai elemző rendszerek

Az ipar fejlődése megkövetelte a gyorsabb, pontosabb ergonómiai vizsgálatokat. A hagyományos papír-ceruza módszerekkel a munkahelyeket a kiértékelés után kell átalakítani, javítani. A 20. század második felében azonban megjelentek az első digitális embermodellek amelyek segítségével már a tervezési fázisban, proaktív módon lehetett korrigálni a munkahelyek, termékek kialakításán^[4] A digitális ergonómiai szoftverekbe implementálva vannak a hagyományos kiértékelő módszerek így még a gyártási szakasz előtt szimulálni lehet, hogy az elvégzendő feladat során milyen kritikus testtartások jelentkezhetnek. A hagyományos vizsgálatokon túl lehetőség van elérhetőség-, láthatósági-, testerő-, és kognitív terhelési vizsgálatot végezni.

Ismertebb ergonómiai verifikációs szoftverek

• Anthropos
• Sammie
• ViveLab
• Jack

Források