Copf stílus

A copf stílus vagy egyszerűen csak copf (egyéb elnevezései: klasszicizáló késő barokk, parókastílus, protestáns barokk) művészeti stílus volt a német nyelvű régiókban a 18. század második felében,[1] ahonnan Magyarországra is átterjedt.[2] A rokokó stílus]]sal együtt a barokk késői ága, mintegy átmenet a barokk és a klasszicizmus között. Francia megfelelője a XVI. Lajos-stílus volt.

A székesfehérvári püspöki palota, előtte az Országalma. Az épület az empire szellemében épült, de a copf stílus jegyeit is magán hordozza
A nagyigmándi katolikus templom részlete, építette Fellner Jakab
Katolikus templom copf stílusban Tatán, építette Fellner Jakab és Grossmann József
Az egri líceum homlokzata copf stílusban, építette Fellner Jakab

A név eredete

  • A copf a német Zopf szóból ered, ami ósdit, elavultat, nagyképűt és unalmasat jelent. A copf eredetileg hajfonatot jelentett, amint a középkori nők azt viselni szerették, később, a 18. század elején, a porosz katonai viseletbe vették át, míg a francia forradalom ennek a furcsa szokásnak véget nem vetett.
  • Régebben magyarul is időnként „zopf” formában írták (például Kardos Gy.: A magyar barokk- és zopf-építészet rövid összefoglalása, 1952).
  • A szó az oszlopfők és szemöldökpárkányok füzéres és a copfra mint hajviseletre emlékeztető díszítményeire utal (füzérdísz).

Előzményei

A copf vagy paróka stílus a játszi, cicomás, kicsinyes rokokó stílusra, a XIV. és XV. Lajos francia királyok stílusára következett, és bizonyos fenségest és komolykodót jelentett a „könnyűvérű, ledérkedő” rokokóval szemben. Franciaországban e stílus megfelelőjét XVI. Lajos királyról „Louis seize”-ként (e. luiszeez), magyarul XVI. Lajos-stílusként ismerik.

Az irodalomban

A copf stílus ugyanazon korbeli irodalmi és művészeti termékeknél mutatkozik és rokonértelmű a paróka- vagy a barokk stílussal. A német irodalomban leginkább Gottschedet és a sziléziai iskolát lehet a copf stílus legjelentékenyebbjeinek tekinteni, akik ellen Lessing és utódai a klasszicitás újraélesztésével és nemzeti motívumok teremtésével a legélénkebben reagáltak. Franciaországban Voltaire törte meg mind a rokokó-, mind a parókaízlést.

Nálunk a Bessenyei-korszak tulajdonképpen a copfhoz tartozik, s a modern kor váltotta fel, amely Kazinczy Ferenccel kezdődött.

Az építészetben

A copf épületek szakítanak a barokk mozgalmas, hullámzó formáival. Vonalvezetésük letisztult, áttekinthető. Mind alaprajzukban, mind pedig homlokzati kialakításukban egyszerűségre, világosságra törekednek. A templomok tornya nem, vagy csak alig lép ki a homlokzat síkjából. A szoborfülkék helyét átveszik a faltükrök és falmezők. A kastélyok esetében elmaradnak a sarokrizalitok, az épület megjelenését a timpanonnal koronázott háromtengelyes középrizalit uralja. A stílus formakincse nagymértékben támaszkodik az antik építészetre. Jellemző a füzérdíszek, konzolok, köténydíszek, tárcsák, rozetták, triglifek, gutták, urnák és szögletes voluták alkalmazása. A nyílások egyenesen, kosárívben, félkörívben, vagy szegmensívben végződnek. szemöldökpárkányuk általában az egyenes, timpanon- és lunettaformákra, illetve ezek különböző változataira korlátozódik. A teret cseh- vagy csehsüvegboltozat fedi.

Fennmaradt példái Magyarországon

  • A fertődi Esterházy-kastély (1762–84 között) részben copf[3]
  • Reider Jakab: székesfehérvári püspöki palota (1788–1801)
  • Fellner Jakab: veszprémi érseki (1993-ig püspöki) palota (1765)
  • Fellner Jakab: egri líceum (1765–1785)
  • Heféle Menyhért: szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház (1791–1814)
  • Heféle Menyhért: szombathelyi püspöki palota (1778–1783)
  • veszprémi tűztorony (1810–1814)
  • Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
  • Franz Anton Hillebrandt munkái

Az iparművészetben

Legjelentősebbek a copf stílusú bútorok, amelyek napjainkig fent maradtak nemcsak a múzeumokban, hanem a magánlakásokban és a műkereskedelemben is.

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ DWDS – Digitales Wörterbuch der deutschen Sprache (német nyelven). DWDS. (Hozzáférés: 2022. január 2.)
  2. ↑ copf stílus – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2022. január 2.)
  3. ↑ Esterházy-kastély. www.eszterhaza.hu. (Hozzáférés: 2022. január 2.)

Források

  • Művészeti kislexikon. Budapest : Corvina Kiadó, 2006. copf szócikk, 41. o. ISBN 963-13-5534-9
  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981.

További információk

  • Copf stílusú bútorok Archiválva 2012. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben

Kapcsolódó szócikkek

Nemzetközi katalógusok
  • Művészet Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap