Bolygóközi repülés : Eddigi megvalósítások, Tervezett űrrepülések, Kapcsolódó szócikkek Wikipédia, a szabad enciklopédia

Bolygóközi repülés

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ez a szócikk vagy bekezdés egy nemrég befejezett, jelenleg zajló, a közeljövőben induló, vagy tervezett űrexpedícióról szól.

Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. december 3.

A bolygóközi repülés egy adott bolygórendszer égitestjei közötti űrrepülést jelenti, amely az anyacsillag körüli keringés meghatározott pályán. Jelenleg a bolygóközi repülésre használt legelterjedtebb meghajtási forma a kémiai hajtómű és az ionhajtómű. Egy bolygóközi repülés a legkevesebb energia felhasználásával az ún. Hohmann-pályán valósítható meg. Több bolygó megközelítése esetén sokszor alkalmazzák a hintamanővert a bolygók közelében, amellyel hajtóanyagot takaríthatnak meg.

Eddigi megvalósítások

A NASA Apollo-programja 12 embert juttatott el a Holdra és hozta vissza a Földre: Az Apollo-11 – 17 leszámítva a 13-at hat küldetést jelent, melyek mindegyikén három űrhajós jutott el a Hold közelébe, közülük ketten a felszínre. Tehát eddig összesen 12 ember tette lábát a Holdra. Az automata űrszondák meglátogatták a Naprendszer minden bolygóját. A legtávolabbra jutott szondák a Pioneer–10, Pioneer–11, Voyager–1 és Voyager–2 elhagyják a belső Naprendszert, de beszüntetik működésüket még mielőtt elérnék az Oort-felhőt. Olyan leszálló szondák, mint a Vikingek a Mars Pathfinder és a Mars Exploration Rover már eljutottak a Mars felszínére, több Venyera és Vega szonda a Vénusz felszínére. A NEAR a 433 Eros kisbolygóra szállt le, a Huygens európai űrszonda pedig a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra.