Belfort

Belfort
Le Lion
Belfort címere
Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Burgundia-Franche-Comté
Megye	Territoire-de-Belfort
Polgármester	Damien Meslot (2014-2020)
INSEE-kód	90010
Irányítószám	90000
Testvérvárosok	Lista Delémont Leonberg Zaporizzsja (1967. július 6. – ) Stafford (1999. július – ) Bad Lobenstein الحروش Stafford (1999. július – )
Népesség
Teljes népesség	45 155 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	2931 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	354–650 m
Terület	17,10 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″47.6375, 6.862777777777847.637500°N 6.862778°EKoordináták: é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″47.6375, 6.862777777777847.637500°N 6.862778°E
Belfort weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Belfort témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Belfort (németül: Beffert vagy Beffort régiesen) város Franciaország keleti részén, Burgundia-Franche-Comté régióban, Territoire de Belfort megye székhelye. Lakosainak száma 45 155 fő (2021. január 1.).^[1] Belfort Bavilliers, Cravanche, Danjoutin, Denney, Essert, Évette-Salbert, Offemont, Pérouse és Valdoie községekkel határos.

Jelentős ipari központ, a Jura hegyvonulatának északi pereménél fekszik, ott, ahol viszonylag keskeny átjáró nyílik a Vogézek és a Jura között nyugatra, a Saône völgye és a termékeny Burgundia felé.

Története

Már a XIII. században vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került. XIV. Lajos adott parancsot Vaubannak, hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és közelében több kisebb erődöt is emelt. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a porosz hadaknak 1814-ben és 1815-ben, de igazi hírnevét az 1870-es háborúban szerezte. Denfert-Rochereau ezredes parancsnoksága alatt alig 16 000 fő védte a várost, ahol a porosz sereg 40 000 fővel akart áttörni. A város 103 napon át állta az ostromot, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországot megalázó fegyverszünetet, de Denfert-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor Thiers ideiglenes kormánya utasította erre. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, valamint Bismack döntése okán Elzász-Lotaringiával ellentétben nem került német birtokba. A Territoire de Belfort ma is önálló megye.

Demográfia

Látnivalók

• Le Lion – röviddel az 1870-es harcok befejeztével, a kor neves szobrászművésze, Bartholdi készített emlékművet a várhegy sziklás oldalába, a hatalmas oroszlán éppen felágaskodni készül. A kövekből összerótt figura teste 22 méter hosszú, felemelt feje 11 méterre van az alapoktól, a felirat rajta csupán ennyi: Belfort védőinek. A városban további két emlékművet állítottak a védők tiszteletére: az egyik Mercié alkotása, a másikat ugyancsak Bartholdi tervezte, ez a három nagy ostrom várparancsnokainak szobrából és a Franciaországot megszemélyesítő alakból áll.
• Chateau – a hegytetőn álló vár viszonylag épen maradt meg. Védművei korábban lenyúltak a Savoureuse folyó védelmi célból megváltoztatott medréig. Több falon át juthatunk el a legbelső várudvarba. Az itt álló kastély ma helytörténeti, képzőművészeti és katonai múzeum. A várfal egyetlen, épségben megmaradt kapuja a Porte de Brisach.
• Városháza – XVIII. századi.
• Cathédrale St-Cristophe

• 
  Városháza
• 
  Chateau, Porte de Brisach

Testvérvárosok

• - Delémont
• - Leonberg
• - Castel San Pietro Terme
• - Újbelgrád
• - Skikda
• - Stafford
• - Zaporizzsja
• - Mohammédia

Jegyzetek

További információk

• A város hivatalos honlapja Archiválva 2011. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben